„Ahelyett, hogy a magunk táborával vitatkoznánk, hogy a másikkal egyetértésre jussunk, a másikkal perlekedünk, hogy a magunk táborát egyben tartsuk” – írja az El Paisban Víctor Lapuente politológus, miután a baloldali spanyol kormány megszerezte a parlament hozzájárulását Franco generalisszimusz exhumálásához.
A diktátor az Elesettek Völgyében emelt Szent Kereszt Székesegyházban nyugszik. Halála után I. János Károly király döntött úgy, hogy oda temessék. Az elesettek völgyében a polgárháború 38 000 halottját hantolták el. Franco 1940-ben rendelte el a közös emlékhely létrehozását a megbékélés jegyében, de mint Stephen Phelan írja a Prospect magazinban, meglehetősen egyoldalú volt a megbékélés, mivel a köztársaság híveit továbbra is kegyetlenül üldözték, és az emlékhelyet 17 éven át a politikai foglyok rabszolgamunkájával építették fel.
Lapuente úgy értelmezi a konszenzust, amely Franco halála után lehetővé tette a demokratikus átmenetet, hogy mindkét félnek a maga bűneit kell megbánnia. A baloldalnak a templomok, a zárdák ellen indított irtóhadjáratot, a moszkvai perek stílusát idéző terrorcselekményeket, a jobboldalnak pedig fel kellene ébrednie kényelmes álmából, és el kellene gondolkodnia az állami terroron, amelyet a Franco-rendszer honosított meg. Szerinte ezen az alapon jöhetne létre megbékélés és egyetértés. Ehelyett a felek egymás hibáit és bűneit hánytorgatják fel.
A baloldali kormány december végére tervezi az exhumálást. Igaz, a Franco-család még nem adta fel: a Legfelőbb Bírósághoz fordult a parlament döntése ellen. Kérdés ugyanis, hogy az örökösök akarata ellenére exhumálhatók-e a halottak maradványai. Továbbá az Elesettek Völgyében álló templom egyházi terület, és a Francisco Franco alapítvány szerint a Vatikánnal kötött 1979-es konkordátum értelmében az állam nem tehet ott semmit az egyház engedélye nélkül. A templom bencés apátja egyszer már megtagadta egy köztársasági áldozat holttestének kihantolását – holott bírósági döntés volt róla –, és most is ellenzi az exhumálást. A XVI. századi I. Károly király híres szavait idézte ez ügyben: „Elesettekkel nem háborúzom. Nyugodjanak békében.” A sajtó úgy tudja azonban, hogy az apát utasítást kap majd a madridi apostoli nunciustól arra, hogy engedélyezze a diktátor maradványainak kihantolását.
A közvélemény erősen megosztott az ügyben. Az El Español digitális napilap felmérése szerint 46 százalék helyesli az exhumálást, 34 százalék ellenzi, további 20 százalék pedig nem nyilatkozik vagy bizonytalan. Nagyjából ugyanezt mérte az El Mundo is, azzal a különbséggel, hogy abban a kutatásban azt is megkérdezték, megfelelőnek tartják-e a válaszadók az időpontot, és 54 százalék nemmel válaszolt.
A hetvenes évek felejtéspaktuma régóta nincs hatályban. A Metazinban is már 2008-ban olvasható volt, hogy a baloldaliak szeretnének igazságot szolgáltatni halottaiknak, öt éve pedig valóságos szellemi polgárháború jelei mutatkoztak. A résztvevők nem meghaladni, hanem fenntartani igyekeztek a pártos mítoszokat.
A mostani gesztusban az az új, hogy ezúttal az állam maga bontja meg a felejtés paktumát. Az idők változását mutatja, hogy a Néppárt tíz évvel ezelőtt ellenezte az utcanévtáblák cseréjét és a szobrok eltávolítását engedélyező törvényt, idén viszont, a diktátor hamvainak exhumálása ügyében tartózkodott a szavazástól.