„A globális migráció olyan egzisztenciális kérdéseket vet fel, amilyenekkel a fejlett világnak eddig még nem kellett szembenéznie. A határok és a közös nyelv mellett mitől Dánia Dánia, és mitől Kanada Kanada? Mikor fordul át a nemzeti kultúra és identitás közös érzése, illetve a pénzügyek körüli aggodalom idegengyűlöletbe? Tolerálnia kell a modern, szekuláris államnak az újonnan érkezők illiberális kultúráját?” – olvassuk a New York Timesban Kay Hymowitz konzervatív publicista recenzióját a szintén konzervatív Reihan Salam bangladesi származású író Olvasztótégely vagy polgárháború? című monográfiájáról.
Salam célja a józan középutas javaslat felmutatása a bevándorlás körüli egyre hiszterizáltabb vitában. A könyv alcíme (Egy bevándorló-leszármazott a nyílt határok ellen) nem hagy kétséget a szerző álláspontja felől. Salam legfontosabb állítása szerint a korlátozás nélküli bevándorlás aláássa a jóléti államot, hozzájárul az egyenlőtlenség növekedéséhez és a faji szegregáció erősödéséhez. Salam statisztikák alapján mutatja be, hogy az alacsonyan képzett bevándorlók érkezése gazdasági szempontból nem kifizetődő. Ennél is nagyobb problémát jelent, hogy a képzetlen bevándorlók gyerekeinek is kevés esélyük van kitörni a szegénységből.
A gazdaságilag integrálatlan második és harmadik generációs bevándorlók viszonylag elszigetelt etnikai zárványokban élnek. A gazdasági egyenlőtlenség így esetükben szinte elkerülhetetlenül etnikai színezetet kap. A szegénységben élő és nem integrálódott bevándorlók a faji elnyomás áldozatának tekintik magukat, a kisebbség- és bevándorlásellenes mozgalmak pedig rájuk hivatkozva a jóléti sovinizmus segítségével igyekeznek felkorbácsolni az etnikai morális pánikot. Ez pedig óhatatlanul a bevándorlók még nagyobb elszigetelődéséhez és leszakadásához vezet. A könyv finoman szólva is hatásvadász címe erre utal.
A megoldás kulcsa Salam szerint a szelektív bevándorlás előtérbe helyezése. Egyszerre kell elejét venni a bevándorlók gazdasági leszakadásának és kulturális elszigetelődésének. A szaktudással, diplomával rendelkező, az angol nyelvet beszélő, vagyis gazdasági szempontból könnyen integrálható, és kulturális értelemben gyorsabban asszimilálható bevándorlókat kell előnyben részesíteni, ahogy azt Kanada és számos más ország teszi. Az illegális migrációt – akár kerítéssel – meg kell állítani. Az életvitelszerűen Amerikában tartózkodó bevándorlókat mielőbb integrálni kell.
Hymowitz észszerűnek ítéli Salam javaslatát. Ám éppen ezért valószínűtlennek tartja, hogy nagy foganatja lenne. Hymowitz borítékolja, hogy a haladó liberális baloldal azzal vádolja majd Salamot, hogy kulturális okokra vezeti vissza a szakképzetlen bevándorlók szegénységét. A bevándorlásellenes jobboldal pedig migrációpártinak fogja bélyegezni. Hymowitz nem is tévedett, a könyvvel foglalkozó kritikák többsége valóban a fenti nézőpontokból közelít.