Nyomtatás

Év végi Dalrymple-iádák gyávaság-ügyben

2018. december 27.

A Metazin régi ismerőse nem adja fel. Jóllehet már rajongói klubja is van az interneten, évtizedek óta minden eredmény nélkül ostorozza a nyugati világ észszerűtlen jelenségeit. Azért a hiábavalóság nem szegte kedvét: a kritika értelme magában a kritikában van.

A brit kormány elbukott a próbán: látványos gyávaságról tett tanúságot” – írja a Metazinból már jól ismert Theodore Dalrymple a Taki magazinban.

A konzervatív szerző általában a City Journalben és a Spectatorban jelentkezik bosszús vagy epés megjegyzéseivel, de olykor a fősodorhoz még nem tartozó jobboldali Taki Magazinban is meg-megjelentet egy-egy írást. Ezúttal az verte ki nála a biztosítékot, hogy a brit állam nem adott menedéket Asia Bibi pakisztáni fiatalasszonynak, aki nyolc évet töltött börtönben pusztán azért, mert keresztény, és mert ráfogták, hogy szentségtörő módon beszélt az iszlámról. A Legfelsőbb Bíróság nyolc év után megsemmisítette az ítéletet, de a nagy iszlamista felháborodás és fenyegetőzés hatására még sokáig börtönben tartották. Nagy-Britannia mégsem fogadja be, holott nyilvánvaló, hogy hazájában életveszélyben van. Egyes vélemények szerint a kormány nem akarja kockáztatni a Pakisztánban működői brit diplomaták biztonságát. A sajtó úgy tudja hogy Nagy-Britannia egyenesen a brit muszlimok lázadásától való félelmében nem ad menedéket Bibinek. Ezt óvatosabb formában úgy fejezik ki, hogy nem szeretnék megsérteni a többmilliós brit muszlim közösséget. Dalrymple úgy véli, hogy éppen ezzel sértik meg igazán, mivel így a brit kormány lényegében azt sugallja, hogy vadembernek tekinti a muzulmánokat.

Emlékeznek még Steven Wood esetére? Több ízben elítélték már erőszakos és szexuális bűncselekményekért, majd egy idő után közölte, hogy márpedig ő nő, és nevezzék Karen White-nak. A bíróság engedelmeskedett, a büntetés végrehajtás szintén, és tavaly női börtönbe zárták. Ott zavartalanul meg is erőszakolt két foglyot, ámbár fenntartotta, hogy ettől ő még nő. Nem tehet róla, hogy a saját neme iránt vonzódik. Akinek ez nem tetszik, az homofób. A bíróság akkor is nőnemű személyes névmást használt, amikor az ítéletet ismertette. Ennek ellenére valahogy meg akarják oldani, hogy ne erőszakolhasson meg nőket kedvére odabenn.

Közben egy másik hasonló eset is történt Nagy-Britanniában. Egy brutális gyilkosságért életfogytiglani fegyházra ítélt transznő az állami egészségügy által finanszírozott nemváltó műtéten eshet át. Azután kérelmezte a műtétet, hogy kitették a női részlegből, mivel egyértelmű szexuális szándékkal rátámadt fogolytársaira.  Dalrymple-nek ez már sok. Valamikor tizenöt éven át börtönorvosként szolgált, és felidézi, hogy egykor a rabok előszeretettel tértek át mindenféle új vallásra, hogy részesüljenek a vallási ünnepekkel járó előnyökből. Manapság a nemváltással kergetik őrületbe a büntetés végrehajtást. És nincs a hivatalokban senki, aki azt mondaná nekik, hogy ne tessék már viccelni, gyilkos úr.

A transznemű bűnözők iránti engedékenység és az üldözött pakisztáni fiatalasszony iránti szívtelenség egy tőről fakad, és ezt Dalrymple a nyugati világban hódító morális gyávaságnak nevezi. Ugyanis a döntéshozók mindenütt egy kicsiny de hangos monomániás mozgalomtól félnek. Az év vége ünnepi hangulatában Dalrymple nem nevezi meg, kikre gondol.