„A tudományos műhelyekben kezd elhomályosulni a határ a pozitív diszkrimináció és az ideológiai zaklatás között” – olvassuk Peggy Sastre-tól a párizsi Le Point-ben.

A doktori végzettségére nézve tudományfilozófus Peggy Sastre először egy ausztrál asztrofizikus példáját ismerteti, aki hazájából Kínába szegődött el, mert ott nem kérnek tőle ideológiai hűségnyilatkozatokat. Tudja persze, hogy a kínaiaktól kérnek, sőt annál többet is, de őt történetesen békén hagyják, ausztrál főnökétől eltérően nem vetik szemére, hogy nem elég szocialista, és nem gondolják, hogy a legjobbak helyett inkább azokat alkalmazzák kutatónak, akik valamelyik hátrányos helyzetű csoporthoz tartoznak. Az ausztrál egyetemeken – meséli a professzor a szerzőnek – ajánlatos valamelyik védett csoporthoz tartozni vagy pedig haladó szellemű erényeket csillogtatni, ha valaki álláshoz akar jutni. Vannak állások, ösztöndíjak és kutatási támogatások, amelyek hivatalosan is nőknek, illetve ausztrál őslakosok leszármazottainak vannak fenntartva. De a többi állásnál és támogatásnál sem csupán a szakmai teljesítmény számít. A jelentkezőnek „sokszínűségi nyilatkozatot” kell írnia, amelyben részleteznie kell, milyen „leadershipről”, vezető szerepről tett tanúbizonyságot sokszínűség dolgában. Erről Sastre-nak saját hazája jut eszébe. Amikor a modern darwinizmusról készült cikket írni, két egyetemi előadó is csak névtelenül volt hajlandó nyilatkozni neki, mondván, hogy a Le Point túl jobboldalinak számít egyetemi körökben, és „lábon lőnék magukat”, ha kiderülne, hogy nyilatkoztak neki.

Ezután tér rá a másik esetre, amely szintén francia területen történt, nevezetesen a CERN-ben, az Európai Nukleáris Kutatások központjában. Alessandro Strumia, a Pisai Egyetem részecskefizika-professzora, a Higgs-bozon felfedezéséről szóló tudományos közlemény egyik szerzője eretnek nézeteket fejtett ki egy konferencián. Régebb óta dolgozik olyan algoritmuson, amely a tudományos közlemények értékelésére alkalmas, és e módszerrel kimutatta, hogy a közvélekedéssel szemben a természettudományokban nem éri rendszerszintű hátrányos megkülönböztetés a nőket. Átlagban életpályájuk során a férfiaknál kevesebb idézettséggel nyerik el állásukat és magasabb beosztásukat. (Pechjére tréfásan megemlítette, hogy a Parmai Egyetemre egy olyan hölgyet vettek fel helyette, akinek idézettsége tizede az övének. Erre személyeskedéssel vádolták.) Igaz, jó négy évvel ezelőtt az amerikai Tudományos Pszichológiai Társaság felmérése is hasonló eredményre jutott már.

Akkor hát mivel magyarázható, hogy mégis kevesebb a természettudósok között a nő, mint a társadalomtudósok között? Strumia professzor balszerencséjére megpróbált hipotéziseket felállítani ezzel kapcsolatban. Azt mondta, hogy a lakosság intelligenciahányadosának számait mutató normál eloszlású görbének mindkét szélén több a férfi, mint a nő: mind a legkevésbé, mind a leginkább éles elméjűek között. Két nap múlva kitört a botrány. A CERN-ből elküldték, előadásának anyagait eltüntették a CERN honlapjáról, a BBC azt kürtölte világgá róla, hogy szerinte a fizika nem nőknek való. Amerikában aláírásgyűjtést indítottak egy állásfoglalás alá, amely még rasszizmussal is megvádolja, holott egyetlen szóval sem beszélt származási kérdésekről. Kilencszáz egyetemi előadó és kutató adta nevét ehhez a nyilatkozathoz. Janice Fiamengo, az Ottawai Egyetem tanára videoblogjában ízekre szedte ezt az állásfoglalást. Sastre külön is meginterjúvolta őt, és a kanadai professzor asszony elkeseredetten fejtegeti neki, hogy a mai akadémiai világban az ideológiai megfelelés követelménye gyakran felülírja a tényeket. Sastre ezek után megemlíti, hogy a Pisai Egyetem fegyelmi eljárást indított Strumia professzor ellen. Cikke végén megjegyzi, hogy az ilyesminek szép múltja van: Galileo Galilei is a Pisai Egyetemen szolgált egykoron.