Nyomtatás

Javallatok elitvakság ellen

2019. április 16.

A nyugati elit népszerűtlen, mert egyre inkább kasztosodik. A veterán olasz szociológus nem hiszi, hogy jó ötlet lenne eltávolítani az elitet, inkább irányváltást javasol neki, de még csak nem is reméli, hogy tanácsait megfogadnák.

Az európai elit egyre kozmopolitább és multikulturalistább lett, és életstílusában egyre távolabb került a többiektől” – olvassuk Ernesto Galli della Loggia tünetleírását a Corriere della Serában.

A szociológus riadtan állapítja meg, hogy a vezető rétegek tekintélyéből egyre több vész el, tudja ugyanis, hogy a társadalom addig stabil, amíg a vezető rétegek helyzetét a társadalom legitimnek találja. Máris úgy látja, hogy felelőtlen és demagóg csoportok ostromolják, sőt olykor be is veszik a hatalom sáncait. Hogy ennek mi lesz a következménye, azt nem latolgatja, az okait viszont igen. Mindenekelőtt elismeri, hogy az elit rászolgált a népszerűségvesztésre. Nem ismerte fel a globalizáció érlelődő negatív hatásait, nem tett ellenük semmit, szociológiailag pedig magába zárkózott, oligarchiaként viselkedett és önnön újratermelésével volt elfoglalva. A legfőbb bűne pedig az, folytatja Galli della Loggia, hogy egyre kevésbé érezte magát a közösség (Magyarországon azt mondanánk, a nemzeti közösség) részének: a „kevesek” kulturálisan elszakadtak a „sokaktól”. Olaszországban ehhez még két sajátos tényező társult, nevezetesen az oktatási rendszer hanyatlása, és a belőle következő kultúravesztés, valamint a világháló áldemokráciája, amelynek folytán a legprimitívebb ostobaságok terjesztői is a nagy igazságok kimondóinak szerepében képesek feltűnni. Galli della Loggia szerint e két tényező miatt kaphatott erőre a populizmus, amely magát az elit fogalmát támadja.

Márpedig Galli della Loggia biztos benne, hogy elit nélkül nem működik a társadalom. Csakhogy az elitet képviselő politikai erők, a baloldali Demokrata Párt, illetve a mérsékelt jobboldal Berlusconi vezette Forza Italiája semmit nem tettek annak érdekében, hogy közelebb kerüljenek a választópolgárhoz, ne „fentről lefelé” szóljanak hozzá, s hogy a lakosság ne idegen valaminek tekintse az állam intézményeit.

Hogy mit tehetnének? Galli della Loggia szerint mindenekelőtt a közoktatást kellene magasabb szintre emelni. Elő lehetne írni, hogy akár a középiskolától kezdve jó jegyeket kell felmutatni ahhoz, hogy valaki bizonyos közalkalmazotti állásokat betöltsön, vagy tagja lehessen a hivatásrendeknek, amelyeknek tagságához van kötve egyes elitfoglalkozások gyakorlása. Ezzel az iskola és a tanári hivatás visszakaphatná régi presztízsét, a magasabb állások betöltői pedig egyszeriben némi legitimitásra tennének szert.

Az interneten terjedő féktelen ostobaságáradat leküzdéséhez a kulturált tartalmak támogatására lenne szükség. Azonnal minimálisra kellene csökkenteni a könyvek és az újságok adóját, ingyen állami helyiséget kell könyvtárak, mozitermek és színházi előadások üzemeltetőinek rendelkezésére bocsátani, a televíziókat pedig kötelezni kellene arra, hogy főműsoridőben is sugározzanak információs, kulturális és dokumentum-műsorokat. Enyhíteni kell továbbá az elit és a többség lakóhelyének színvonalában megmutatkozó egyenlőtlenségen. Egyebek közt kötelezni kell az önkormányzatokat, hogy költségvetésük jelentős részét a kevésbé tehetősek lakta külvárosok fejlesztésére fordítsák. A bíróságokon pedig be kellene vezetni az esküdtbíráskodást, mert ennek révén a polgárok úgy érezhetik, hogy közük van az állam működtetéséhez, és nem egy idegen rendszerrel állnak szemben.

Hogy ezek az értékes javaslatok mennyit változtatnának a fő tényezőn, az elit és a társadalom elidegenedésén, az talán mindegy is, de csak akkor, ha Galli della Loggiának igaza lesz abban a jóslatában, hogy ötletei egészen biztosan süket fülekre találnak.