„Mindkét párt a káoszelmélet által leírható helyzetbe került. A sokáig magától értetődőnek tekintett egyensúly felborult, s ez arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen gyorsan képes elpárologni a politikai önmérséklet, és eluralkodni a veszedelmes fanatizmus” – kommentálja Robert Tracinski a Bulwark webmagazinban Donald Trump elnök, illetve négy demokrata párti képviselőnő szópárbaját. Trump elnök twitter-üzenetben szólította fel a négy képviselőt, hogy Amerika, „a világ legjobb és leghatalmasabb Nemzete” folyamatos bírálata helyett inkább menjenek „haza, vissza a bűnözéstől fertőzött helyekre, és ott tegyenek rendet”. A bírált színes bőrű képviselők közül három az Egyesült Államokban született, a negyedik pedig tizenkét éves korában érkezett menekültként. Trump elnök egy másik tweetben azt is kifejtette, hogy szerinte a négy képviselő nem képes szeretni hazáját, sőt el akarja pusztítani azt, majd bocsánatkérésre szólította fel őket.
Az elnök kijelentése hatalmas felháborodást keltett a baloldalon. Kritikusai szerint az elhangzottak fényében vitathatatlanná vált, hogy Trump elnök a legsötétebb idegengyűlöletet és rasszimust képviseli, csakúgy mint azok, akik még ezek után is kiállnak mellette. Hozzátették, hogy ezek után már senki sem állíthatja komolyan, hogy Trump elnök a demokratikus és befogadó polgári nacionalizmus híve. A demokratapárti elnökjelölt-aspiránsok egyhangúlag elítélték Trump elnököt és bírálták a republikánus többséget, amiért nem határolódik el tőle.
Tracinski nem vitatja, hogy Trump rasszista nyelvet használt. De úgy véli, hogy nem indulatos kirohanás, hanem kalkulált lépés volt a négy kisebbségi képviselőnő elleni támadása. Az amerikai sajtóban „csapatnak” nevezett négyes, élén Alexandria Ocasio-Cortezzel a demokraták radikális baloldali platformjához tartozik. Egyebek között vitába keveredtek a Demokrata Párt mérsékeltjeivel is, akiket megalkuvással vádoltak. Nancy Pelosit, a képviselőház demokratapárti frakciójának vezetőjét egyenesen azzal vádolták, hogy bőrszínük miatt kritizálta a négy radikális baloldali képviselőt. Ettől a kijelentéstől még a demokratapárti fekete képviselők választmánya is elhatárolódott.
Trump elnök botrányt keltő tweetjében az ellenzéki Pelosi képviselőt védte meg a burkolt rasszizmus vádjától. A célja ezzel a Demokrata Párton belüli ellentétek kiélezése volt, írja Tracinski. A demokraták mérsékeltjei középutas üzenetekkel akarják maguk mögé állítani a Trump elnökkel elégedetlen centrista republikánusokat. A szocializmus és a kulturális marxizmus eszméit nyíltan támogató négy képviselőnő viszont a meglehetősen passzív, szegényebb rétegeket és főleg az etnikai kisebbségeket akarja mozgósítani radikális retorikájával. A két stratégia azonban kizárja egymást: a mérsékelt üzenetek aligha tüzelik fel a radikális változásra vágyó szavazókat, a radikális üzenetek viszont elriasztják az ingadozó centristákat, figyelmeztet Tracinski. Trump elnök ezt igyekszik kihasználni azzal, hogy a radikális kultúrmarxista képviselőnőket jelöli ki ellenfélként. Kijelentésével arra készteti a Demokrata Pártot, hogy védelmébe vegye a megtámadott képviselőket, ami pedig a radikális szárny erősödéséhez vezet. Egyúttal kihúzza a talajt a saját pártján belüli mérsékelt kritikusai lába alól, hiszen a mérsékelteb republikánusok is kénytelenek lesznek fölsorakozni mögötte, hacsak nem akarják a radikális baloldalt támogatni.
Trump elnök és a demokraták radikálisai egyaránt ellenségnek tekintik a mérsékelteket. Mint azt a politikai ideológiákra vonatkozó úgynevezett patkó-modell kimondja, a szélsőjobb és a szélsőbal nem egymás, hanem a mérsékelt közép ellenfelei. Ha győznek, akkor az amerikai politika még a mostaninál is megosztottabbá és szélsőségesebbé fog válni, jósolja Tracinski.