Nyomtatás

A házasság börtön?

2019. augusztus 18.

A kanadai publicista évek óta tépelődik a házasságon. Nagy elbizonytalanodásában kutatásba kezd, amelynek eredményeképpen arra jut, hogy a házasság csak fokozza a magányt, ráadásul gyengíti a jóléti államot. Azért az állandó társról ő sem akar lemondani.

„Mit veszítünk a házassággal? Mi van akkor, ha a házasság nem jár annyi társas jóval, mint sokan hiszik és remélik?” – teszi fel az egzisztenciális kérdést Mandy Len Catron vancouveri írónő az Atlantic magazinban.  

Az Egyesült Államokban egyre gyakoribb a válás és egyre több a csonka család. Ma az amerikai felnőtt népesség fele, 1960-ban még csaknem háromnegyede házasságban élt. Konzervatívok ezt elsősorban az erkölcsi hanyatlásnak tudják be, a liberálisok szerint viszont a házasság intézményének gyengülése az alsóközéposztály elszegényedésére vezethető vissza. Van, aki ezzel szemben éppen a növekvő jólét és a női egyenjogúság rovására írja a házasságok számának csökkenését. Akadnak, akik a modern társadalom és gazdaság szükségszerű velejárójának tartják, hogy a házastársi kapcsolat veszít fontosságából. És van, aki a párválasztás hagyományos normáinak megkopásával magyarázza a jelenséget.

Catron szerint a feltevésekben közös, hogy a házasságot egyaránt a magány elleni hatékony eszköznek tekintik. Az emberek többsége is így vélekedik, hiszen még az egyedül élők között is kevesen vannak, akik házastárs nélkül akarják leélni az életüket. De ez sem jelenti azt, hogy a házasság hatékony ellenszere a magánynak. Sőt, kutatások szerint a házasságban élők kevésbé élnek társas életet: kevesebbet járnak el otthonról, ritkábban találkoznak barátaikkal és kevésbé aktívak a civil szférában.  Ami Catron szerint logikus is, hiszen a házasságban élők társas igényét jó esetben nagyészt kielégíti a párjuk.

Mint azt Eli Finkel pszichológus A mindentvagysemmit-házasság című monográfiájában kimutatta, a házasság társadalmi intézménye fokozza az individualizmust és az elszigetelődést. A házasokra a társadalom úgy tekint, hogy egymáson kívül nincs is szükségük másra, hiszen házastársukra bármikor hagyatkozhatnak. Azt vélelmezik, hogy akinek van stabil és intézményes társa, az nem szorul az állam és a társadalom szociális intézményeire. Catron nem rejti véka alá, hogy egyetért azon baloldali elméletekkel, amelyek szerint a család megerősítését a kapitalista állam ürügyül használja a jóléti intézkedések és a szociális háló visszavágására.

Catron érdeklődése a házasság iránt nem pusztán intellektuális kíváncsiságából fakad. Hivatalosan hajadon, és egyelőre kitart a formális függetlenség mellett. De tartós kapcsolatban él, ami gyakorlati szempontból egyáltalán nem különbözik a hivatalos házastársi kapcsolattól. Bármennyire ellentétes is világnézetével a család hagyományos intézménye, az állandó társról azért ő sem akar lemondani.