„A fehér liberálisok által vezetett ’faji éberségi’ forradalom átalakítja az amerikai politikát” – olvassuk Zach Goldberg politológus tanulmánynak is beillő esszéjét a Tablet amerikai zsidó magazinban.
Az amerikai baloldal egyik legtöbbször elhangzó vádja szerint Amerika egyre növekvő ideológiai megosztottságáért mindenekelőtt Donald Trump politikája, azon belül is a bevándorlással és a faji kérdéssel kapcsolatos nézetei felelősek. Goldberg nem vitatja, hogy az elnök radikális retorikája hozzájárul a bevándorlásellenesség erősödéséhez. Azt viszont igen, hogy az lenne a legfőbb oka. Goldberg statisztikák tucatját idézve rávilágít, hogy az amerikai fehér liberális választók példa nélküli világnézeti átalakuláson estek át az elmúlt közel két évtized során, még jóval Trump elnökké választása előtt.
A leginkább szembetűnő jelenség a magyarul nehezen visszaadható ’wokeness’ terjedése. Az eredetileg éberséget, tudatosságot jelentő szó az amerikai feketék körében terjedt el, s ma már az úgymond privilegizált csoportok körében is használatos a fehér faji elnyomás elleni szembeszegülés jelzésére. Mint erre korábban mások is felhívták a figyelmet, a fehér liberális szavazók a faji egyenlőség kérdésében egyre radikálisabb álláspontra helyezkednek. A Goldberg által idézett statisztikákból kiderül, hogy ma a fehér liberális szavazók – egyedüliként a vizsgált csoportok közül – saját csoportjuk iránt kevésbé szolidárisak, mint mások iránt.
Goldberg a faji egyenlőség melletti demonstratív kiállás igényével magyarázza, hogy a fehér liberálisok körében drámaian megnőtt a bevándorlást támogatók aránya. Körükben a kétezres évekig évtizedeken át 10 százalékon állt a bevándorlást aktívan pártolók aránya, mára azonban 50 százalékra ugrott. Goldberg a számokra hivatkozva megállapítja, hogy nem a bevándorlásellenes jobboldaliak radikalizálódtak, hanem a fehér liberálisok.
A fehér liberális faji éberségnek súlyos következményei vannak – folytatja Goldberg. A progresszív fehér liberálisok az etnikai kisebbségek tagjainál is elterjedtebbnek és nagyobbnak érzik a faji diszkriminációt, és radikálisabb intézkedéseket sürgetnek, mint a kisebbségek, akiknek az érdekeit védeni gondolják. A Demokrata Pártra szavazó kisebbségek a fehér liberálisoknál jóval kevésbé támogatják a bevándorlást is, továbbá konzervatívabbak gender-ügyben, és óvatosabbak a jóléti intézkedések kiszélesítésével kapcsolatban is. A fehér liberálisok azonban a Demokrata Párt leginkább aktív és befolyásos szavazói, ezért nagy befolyásuk van a párt irányvonalára. Goldberg szerint félő, hogy még inkább megosztják a Demokrata Párt bázisát: elriasztják a konzervatívabb választókat valamint az amerikai zsidóságot, és akár a segíteni vélt etnikai kisebbségeket is.
És akkor a kétkezi fehér munkásokról még nem is beszéltünk. A baloldali Democracy magazinban Robert Shapiro, Clinton elnök egykori gazdasági főtanácsadója szintén statisztikai adatokkal száll szembe a haladó baloldali elit körében népszerű nézettel, miszerint a bevándorlásellenesség kizárólag kulturális gyökerű és az előítéletesség következménye. Shapiro a foglalkoztatási és a bevándorlási statisztikák elemzésével azt mutatja ki, hogy a kétkezi fehér munkások azért ellenzik a bevándorlást, mert az valóban ellentétes gazdasági érdekeikkel. Az adatokból kiderül, hogy az elmúlt tíz évben jelentősen nőtt a foglalkoztatott kisebbségi amerikaiak száma, miközben a fehérek közül kevesebben dolgoznak, mint tíz éve. A fehér munkavállalók száma különösen a kétkezi munkások körében csökkent, ráadásul a középiskolai végzettséget nem igénylő foglalkozási ágakban a fehérek kevesebbet is keresnek, mint a feketék, avagy a spanyol ajkúak. Shapiro mindezt a bevándorlással magyarázza. Vagyis szó sincsen arról, hogy a fehér kétkezi munkások demagóg előítéletek miatt ellenzik a bevándorlást – vonja le a következtetést. Ahogyan a Demokrata Párt egyre inkább a faji éberséget és a bevándorlást zászlajára tűző elit ideológiáját veszi át, növekvő mértékben veszti el az összes választó 44 százalékát kitevő, legfeljebb középfokú végzettségű fehér szavazókat. Ennek fényében nem is csoda, hogy Donald Trump az elmúlt hetven év legnépszerűbb elnöke tizenöt hónappal a választás előtt.