„Meddig engedjük elmenni a muszlimgyűlöletet?” – kérdi felháborodva kilencven francia értelmiségi a Le Monde hasábjain.
Burgundia-Franche-Comté régió közgyűlésén a karzaton megjelent egy iskolás csoport, s a gyermekek egyik kísérője, egy szemlátomást muszlim asszony a jellegzetes, hajat eltakaró fekete kendőt viselte. A Nemzeti Tömörülés helyi frakcióvezetője udvariasan felkérte, hogy vegye le, majd az elnöklő szocialista politikushoz fordult azzal a kéréssel, hogy távolíttassa el a teremből, mivel a világi francia állam törvénye tiltja a vallási jelképek látványos viselését a közintézményekben. Az elnök közölte, hogy erre nincs joga. A helyi ügyészség vizsgálja, nem történt-e vallási közösség elleni gyűlöletkeltés.
A kilencven értelmiségi, köztük Omar Sy afrikai származású színész, Céline Sciamma forgatókönyvíró és filmrendező, valamint Christine Delphy feminista szociológus azt követeli, hogy Macron elnök ítélje el a történteket. Páratlanul erőszakosnak minősítik a jobboldali képviselő magatartását, és önmagukat is azzal vádolják, hogy gyávaságukkal, fokozatos visszavonulások sorozatával ők is hozzájárultak ahhoz, hogy az ilyesmi elfogadhatóvá váljon.
A baloldali Libérationban Jonathan Bouchet-Petersen kommentárjában megállapítja, hogy a képviselő sértette meg a törvényt, nem az anyuka, aki fejkendőben kísérte el tízéves fiának osztályát a helyi képviselőtestület ülésére, hogy ismerkedjenek a demokrácia működésével.
Tény, hogy a törvény nem tiltja a tipikus muszlim fejkendő viselését, csak az arcot takaró burkát és nikábot nem szabad viselni nyilvános helyen. Mint a Metazinban is olvasható volt, a feltűnő vallási jelképek viselése tilos a közintézményekben, de a bírói gyakorlat szerint ez az ott dolgozókra vonatkozik. Külön jogszabály tiltja ugyanezt az iskolákban is, de csak a tanulóknak. (Az az általános jogszabály alapján persze a személyzetnek is tilos.) A szülőkre ez nem vonatkozik. Ugyanígy a közgyűlés épületében is csak az ott hivatalból tartózkodóknak nem szabad feltűnő vallási jelképeket viselniük. Ennek fényében a francia RTL elemzője megállapítja, hogy nem lett volna alap a muszlim anya eltávolítására. A jogi csatározáson kívül azonban egy érzelmi természetű is zajlik. A képviselő arra hivatkozik, hogy miután egy iszlamista rendőrségi alkalmazott négy rendőrt megkéselt, nem szabad szemet hunyni, úgymond, „a különállási provokációk” felett. A kilencven értelmiségi pedig arra hivatkozik, hogy a fejkendős asszony kisfia a helyszínen elsírta magát, és felhívja a figyelmet arra a megható fényképre, amelyen az édesanya vigasztalja a gyereket.
Az RTL klub hírmagyarázója megemlíti továbbá az eset közvetlen előzményét: az iskolásgyermekek szüleinek szakszervezete közzétett egy plakátot, amelyen egy fejkenős muszlim asszony azt mondja: „Igenis, ott vagyok az iskola kapujában.” Jean-Michel Blanquer oktatásügyi miniszernek nem tetszett az ötlet, és felszólította a szakszervezetet, hogy „korrigálja a hibát”. Ugyanez a miniszter a most fellángolt vitában egyenesen úgy fogalmazott, hogy „társadalmunkban nem kívánatos a fátyol” (a muszlim fejkendőt is így szokták nevezni). Az elnöki hivatal szóvivője viszont nem lát „semmi kivetnivalót abban, ha fejkendős asszonyok várják a gyerekeket az iskola kapujában”.
Ezek után nem meglepő, hogy Macron elnök újságíróknak kitérő választ adott a botránnyal kapcsolatos kérdéseikre. Értésre adta, hogy nem szíveli a muszlim közösségek elkülönülését, de (a rendőrségi késelésre utalva) semmiképp sem azonosítaná a terrorizmussal. Alig kétéves pártja ugyanis centrista, ami e tekintetben annyit tesz, hogy tagjainak egy része a nők alávetettségének jelképét látja a fátyolban, más részük viszont a muszlim bevándorlók védelmében lép fel. Szakértők egyébként vitatják, hogy a fátyol bármely változatának előírása levezethető lenne a Koránból, de ha egyszer a muzulmán közösségek többnyire ebben hisznek, akkor a különben meggyőző tudományos cáfolatnak nincs sok jelentősége.