Nyomtatás

Az álszentség álszent leleplezői

2019. december 8.
Az álszentség álszent leleplezői

Az erényesség demonstrálása erkölcsi szempontból egyáltalán nem perverz dolog. Sőt, épp ellenkezőleg, az erény státusszimbólumként való használata az erkölcsösség lényegéhez tartozik.

Az álszent erényesség leleplezése maga is álszent erényesség – csak éppen más közönségnek szól” – írja Neil Levy erkölcsfilozófus az Aeon magazinban az erényesség státusszimbólumként történő felhasználása kapcsán.

Mint arról a Metazin is beszámolt, többnyire jobboldali kritikusok szerint a szellemi elit társadalmi státuszát és erkölcsi felsőbbrendűségét demonstrálandó olyan erkölcsi ügyek és értékek mellett áll ki, amelyek kevésbé népszerűek az egyszerű emberek és a gazdasági elit körében. Kritikusai szerint az ilyen erénydemonstráció többnyire álszentség. Az erkölcsi felháborodást semmilyen érdemi lépés, főleg áldozatvállalással járó tett nem követi, sőt, gyakran valódi meggyőződés sem áll mögötte. A téma szakértő filozófusai szerint az erénydemonstráció erkölcsi szempontból kifejezetten kártékony, hiszen a cinizmus erősíti, és ellehetetleníti az erkölcsi kérdésekről folytatott társadalmi vitát.

Csakhogy a hipokrita erkölcsi felsőbbrendűség leleplezése maga is erénydemonstráció – veti ellen Levy. Mint más szerzők is rámutattak, a mások erkölcsi felsőbbrendűségi akcióinak bírálói saját erkölcsi státuszukat akarják javítani, és a vitapartner személyének hiteltelenítésével akarják megkerülni, hogy szembe kelljen nézniük a súlyos etikai kérdésekkel. Az erénydemonstráció kritikája éppúgy ideológiailag motivált, mint amit bírál: a haladó szellemiséget elutasítók, a politikai inkorrektek csoportjához való tartozást demonstrálja.

Mielőtt még azzal vádolhatnák, hogy ő még magasabb szintre emeli az erénydemonstrációt, Levy gyorsan hozzáteszi, hogy az erényesség státusszimbólumként való használata nem ellentétes az etika szellemével. Elvégre szociológiai szempontból a vallási rituálék is a közös normák nyilvános elfogadását fejezik ki, és a csoporthoz tartozást erősítik. Az együttéléshez szükséges értékek melletti demonstráció erősíti a bizalmat. A szekuláris vallások ugyanazt a szerepet töltik be, mint egykor a hagyományos vallási és egyházi rítusok.

Levy arra is utal, hogy a bevett társadalmi normákkal való szélmalomharc gyakran valóban őszinte, és – legalábbis az utókor szempontjából – legitim. A rabszolgaság erkölcsi alapú bírálói, a humanizmus képviselői és a vallásalapítók egyaránt szembehelyezkedtek koruk erkölcseivel. És bár gyakran nevetség vagy megvetés tárgyai voltak saját korukban, ma erkölcsi hősnek látjuk őket.