„Bár elvileg bármihez hozzáférhet, a Z-generációnak, vagyis az 1985 után születettek nemzedékének nem sok fogalma van a nemzedékek alatt összegyűjtött tudásról. Helyette inkább olyan elképzeléseket tesznek magukévá, amelyek növelik személyes presztízsüket” – olvassuk Jonathan Haidt pszichológus és Tobias Rose Stockwell technológia-szakíró esszéjét az Atlantic magazinban.

Az álhírek és az összeesküvés-elméletek hovatovább a demokratikus rendre fenekedő legnagyobb veszélynek számítanak. Sorra jelennek meg a különböző elméletek és kutatások arról, hogyan lehetne megfékezni a társadalmi együttéléshez szükséges bizalmat aláásó, és a megosztottságot tovább fokozó álhíreket és szektás propagandát. Mint arról a Metazin is beszámolt, Haidt maga is ringbe szállt, és kidolgozta saját receptjét. Újabb cikkében is amellett érvel, hogy úgy lehet esélyünk kitörni a véleménygettóból és megőrizni józan ítélőképességünket, ha a magunkétól eltérő véleményeket is meghallgatunk, szkepszissel fogadjuk az ismeretlen forrásból származó híreket, és kerüljük a szenzációhajhász, hisztérikus tartalmakat.

Csakhogy korántsem az álhírek jelentik a legnagyobb problémát. Mint mások is rámutattak, az álhírek leginkább olyan politikailag aktív egyéneket érnek el, akiknek már eleve világos politikai véleményük van. Éppen azért jut el hozzájuk a pártos propaganda, mert egyoldalú fórumokat látogatnak – az álhíreknek azonban vajmi kevés szerepük van szektás nézeteik kialakulásában. A fiatalok azonban az átlagnál védtelenebbek velük szemben.

Egyes kutatások szerint az internettel korán megismerkedő fiatalok kevésbé dőlnek be az álhíreknek, Haidt szerint mégis ők a leginkább védtelenek az online propagandával szemben. A fiatalok ismereteiben ugyanis nagy arányban vannak jelen az új elméletek. A Z-generáció a közösségi média információzivatarában nő fel, viszont nagyon sekély történelmi tudással rendelkezik. A fiatalok a közösségi igazodási kényszer miatt eleve hajlamosak felsorakozni a divatos nézetek mögé, és megfelelő történelmi tudás híján nem is nagyon tudnak vitába szállni velük. Edmund Burke angol filozófusra utalva Haidt kifejti, hogy ez rendkívül veszélyes. „Elődeink aligha voltak bölcsebbek nálunk, de a ránk hagyományozott gondolataik megszűrve maradtak fent. Leginkább csak azok a régi gondolatok őrződnek meg, amelyeket nemzedékek sora érdemesnek tart rá, hogy továbbadjon. Ettől persze még nem feltétlenül igazak, de minden bizonnyal értékesebbek, mint az elmúlt hónapban született felismerések.”

Haidt szerint ez a magyarázata annak, hogy a szélsőséges eszméket, egyebek között a náci és a kommunista nézeteket támogató oldalak és online közösségek mindenekelőtt a fiatalok körében népszerűek. Ők ugyanis megfelelő történelmi ismeretek híján alig tudnak valamit az ordas eszmék okozta borzalmakról, annál többet hallanak viszont a mai demokráciák bajairól.