„Aki a határozat ellen szavaz, remek módját választja annak, hogy támogassa a haladó izraelieket, akik bírálják kormányukat” – figyelmeztette a képviselőket a szavazás napján a Libérationban  Esther Benbassa  zöldpárti török–francia–izraeli szenátor.

Az eredetileg a zsidóság huszadik századi történetét tanulmányozó történész kifejtette, hogy Izrael állam bírálata egyáltalán nem azonos az antiszemitizmussal, sőt a cionizmus bírálata sem feltétlenül antiszemita jellegű. Csakhogy ezt a Nemzetgyűlés határozata nem is állítja.

A határozat gondolata még az év elején született, akkor a sárgamellényesek lázongásától nimbuszában alaposan megtépázott Macron elnök elítélte a tiltakozók egy kisebb csoportját, amelynek tagjai antiszemita és Izrael-ellenes tirádákkal szidalmazták a járdán haladó Alain Finkielkraut filozófust. Mint a Metazin is beszámolt róla, Macron akkor megígérte, hogy az anticionizmusra is kiterjesztik az antiszemitizmus hivatalos meghatározását. A baloldal, amely hagyományosan ellenzi az antiszemitizmust, de Izrael politikáját is, nyomban felvetette, hogy eszerint a kormány üldözni akarja Izrael bírálóit. Holott a büntető törvénykönyvhöz hozzá sem nyúlt senki.

Most sincs erről szó. Sőt, a határozatban a cionizmus szó nem is szerepel. A szöveg azt ajánlja, hogy az oktatásban valamilyen formában használják a meghatározást, hozzáfűzi azonban, hogy az igazságszolgáltatás és a bűnüldöző szervek is támaszkodjanak rá a munkájukban. Az IHRA antiszemitizmus-meghatározása korántsem nyilvánítja eleve antiszemita magatartásnak az anticionizmust. Izrael kormányának bírálatát kifejezetten legitim tevékenységnek minősíti, amely a véleményszabadság körébe tartozik. Azt utalja az antiszemitizmus fogalomkörébe, ha valaki Izrael állam létjogosultságát tagadja, de azt is csak példaként említi arra, hogy az anticionizmus manapság gyakran antiszemitizmust takar.

Ennek ellenére a határozatot a képviselők alig több mint egynegyede szavazta meg. A nagy többség távolmaradt a szavazástól, köztük a kormánypárt képviselőinek több mint kétharmada is, holott képviselőtársuk nyújtotta be a javaslatot, az elnök és a kormány támogatásával.

125, önmagát zsidónak valló egyetemi oktató nyílt levélben szólította fel a képviselőket, hogy szavazzanak a javaslat ellen. Szövegükben azt állítják, hogy az IHRA meghatározása szándékosan antiszemitának minősíti az izraeli kormány bírálóit. A vitában a javaslat szerzője, Sylvain Maillard azzal érvelt, hogy „Franciaországban újra elkezdtek zsidókat ölni csak azért, mert zsidók”. Az „iszlamista” szó el sem hangzott az ülésteremben, márpedig Izrael létjogosultságának tagadása azért került szóba, mint az antiszemitizmus egyik mai megnyilvánulása, mert az elmúlt évek halálos kimenetelű antiszemita merényleteit iszlamisták követték el.