Nyomtatás

Az amerikai hegemónia végnapjai

2020. június 30.
Az amerikai hegemónia végnapjai

Külpolitikai elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a koronavírus terjedése és az erőszakba torkolló tüntetések tovább gyengítik Amerika globális hegemóniáját. Ha otthon sem tud rendet tenni, hogyan is lehetne az Egyesült Államok a világ rendőre?

„Mindig is voltak, akik utálják Amerikát, míg mások rajonganak érte, és akadnak, akik félnek tőle, vagy egyszerre akár mindet. De hogy lesajnálják Amerikát? Ez azért újdonság” – írja Tom McTague publicista az Atlantic magazinban.

Egyre több elemző érvel amellett, hogy az Egyesült Államok tekintélyét jelentősen megtépázza a koronavírus-járvány és az erőszakba torkolló tüntetések: hovatovább már nem is nevetnek rajta, hanem sajnálják. A baloldalon ezt előszeretettel írják Trump elnök számlájára. McTague sem rejti véka alá, hogy károsnak és helytelennek tartja Trump politikáját, különösen a járvánnyal és az intézményes rasszizmus okán kirobbant tüntetésekkel kapcsolatos döntéseit. Mindazonáltal elismeri, hogy az Egyesült Államok globális hegemóniája már régóta hanyatlóban van: Trump elnöksége sokkal inkább tünet, mintsem ok.

Amerika nagyhatalmi vezető szerepének hanyatlása több összetevő együttes következménye – véli McTague. A legfontosabb a globális rendőr szerepének felmondása és az Egyesült Államok izolacionista külpolitikai fordulata. A másik ok Amerika „puha erejének”, vagyis globális gazdasági és kulturális szerepének visszaszorulása. Washington lemondott a szabadság és a liberális demokrácia terjesztéséről. Ez a folyamat már Obama alatt elkezdődött, és Trump alatt, akit McTague azzal vádol, hogy autokrata vezetőkkel barátkozik, tovább erősödött. Amerika kulturális értelemben sem tud példát mutatni. Az erőszakba torkolló tüntetések rávilágítottak, hogy a társadalom rendkívül megosztott, a társadalmi egyenlőtlenség folyamatosan nő, az amerikai álom ma inkább rémálom. A koronajárvány pedig megmutatta, a kormány sem áll a helyzet magaslatán.

McTague kitér rá, hogy Amerika hanyatlását Európában is kárörömmel szemlélik. Ám Európa semmilyen jelét nem adja, hogy akár részben át tudná venni az Egyesült Államok globális szerepét. Ez pedig – véli McTague – még inkább felbátorítja a nagyhatalmi pozícióra ácsingózó Kínát és Oroszországot.

Hasonló véleményének ad hangot Alexander Cooley és Daniel H Nexon politológus. A Foreign Affairsben arról cikkeznek, hogy Kína és Oroszország nemzetközi autoritárius szövetségi rendszer felállításán dolgozik, amely nemcsak katonai, de gazdasági riválisa is lehet az Egyesült Államok vezette nyugati szövetségnek. Ők is úgy gondolják, hogy az amerikai hegemónia hanyatlásának legfőbb oka az, hogy az Egyesült Államok feladta a liberális demokrácia elvének exportját. Azt is megjegyzik, hogy a koronajárvány és a tüntetéshullám jelentősen erodálja az Egyesült Államok tekintélyét. Miközben Amerika otthon sem tud rendet tenni, Kína a fél világnak ajánlott segítséget a koronavírus elleni védekezésben. Cooley és Nexon szerint ez is azt jelzi, hogy az Egyesült Államok dominálta világrendnek egyszer és mindenkorra vége.