Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720
Nyomtatás

Nem is olyan konzervatív feminizmus

2006. január 16.

A neokonzervatív feminista szembeszáll a baloldali feminista professzorokkal. Relativizmussal és az ügy elárulásával vádolja kolléganőit. Akik maguk is valami hasonlót vágnak egymás fejéhez.

A neokonzervatív feminista szembeszáll a baloldali feminista professzorokkal. Relativizmussal és az ügy elárulásával vádolja kolléganőit. Akik maguk is valami hasonlót vágnak egymás fejéhez.

Az egyetemi feminizmust bal- és jobboldalról egyaránt érik támadások. Mindkettő célpontja meglepően közel esik egymáshoz. A liberális ókortudós és politikai filozófus, Martha Nussbaum azzal vádolja a feminista elmélet egyik vezéralakját, Judith Butlert és rajta keresztül az egész akadémiai feminizmust, hogy a posztmodern teoretizálás kedvéért hátat fordít a nőmozgalmak gyakorlati célkitűzéseinek.

Butler azzal a kérdéssel viaskodik, hogy „lehetséges-e feminista politika női szubjektum nélkül”. Ő sem utasítja el, hogy „stratégiai okokból” – vagyis annak érdekében, hogy képviseljük az érdekeiket – „a nők”-ről beszéljünk. De az ilyen beszéd szerinte „kizárja azon emberek egy csoportját, akiket képviselni szeretne”, s ezért politikailag nem eléggé radikális.

A Butler által javasolt, helyes beszédmód viszont annyira kacifántos, hogy Nussbaum önkéntelen paródiának nevezi. „Judith Butler Jelentős testek: A ’szexus’ korlátairól című könyvének az az alapvető mondanivalója – olvassuk az Új Mandátumnál megjelent magyar fordítás kiadói ismertetőjében –, hogy a (differenciált) nemmel bíró testek, a testi én anyagisága a normák, regulatív sémák kikényszeríthető és rituális ismétlődése, a rend citálása folyamatában jön létre, amelynek eredménye egy projíciált testfelszín, egy szexualizált morfológia. A folyamatosan újraíródó demarkációs vonalat, az identifikáció határait, a hegemonikus pozíciókat behatároló konstitutív külsejét az ’elgondolhatatlan’ testek hozzák létre, heteroszexuális és rasszra épülő társadalmi imperatívuszok révén.”

„Az amerikai egyetemi feminizmus sokáig a női egyenjogúságért küzdő mozgalmak szövetségese volt. A feminista elmélet művelői gyakorlati törekvéseket támogattak. Szót emeltek a házasságon belüli nemi erőszak, és a szexuális zaklatás kriminalizálása mellett. Síkra szálltak a terhes nőknek járó juttatásokért, és a munkahelyi körülményeik javításáért. Tiltakoztak a prostitúció ellen, és sokat tettek a melegek társadalmi és politikai egyenlőségéért – írta Nussbaum 1999-ben. – Újabban viszont a gyakorlati problémáktól egyre inkább a szimbolikus politizálás irányába fordulnak az amerikai feministák. Olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyek csak nagyon távoli kapcsolatban állnak a nők valódi problémáival.”

Butler pökhendi és obskúrus szövegei Nussbaum szerint egyenesen ártanak a női egyenjogúság ügyének. Butler ugyanis szükségszerű, megváltoztathatatlan tényként kezeli a nők hátrányos helyzetét, ami ellen felesleges politikai és jogi eszközökkel küzdeni.

Hasonló szellemű kritikát fogalmaz meg Phyllis Chesler is A feminizmus halála című, néhány hónapja megjelent könyvében. Chesler a feminista pszichológia, és általában Women’s Studies egyik nagy úttörője volt a hatvanas években. Ma egy neokonzervatív webmagazin, a frontpagemag.com kolumnistája.

Könyvében sokat foglalkozik a keleti nők helyzetével. Ezek a részek személyes tapasztalatokon alapulnak. Moszlim férje volt. New Yorkban ismerkedtek meg, de a házasságkötés után Afganisztánba költöztek. Chesler itt saját bőrén tapasztalta meg a nők elnyomását. Egy év után sikerült elmenekülnie.

E kaland idején Chesler még baloldali volt. „A politikai és vallási konzervatívok akkoriban hevesen elleneztek minden feminista kezdeményezést – olvassuk a FrontePage-nek adott interjúban. – A polgárjogi mozgalmárok és a vietnami háború ellen tiltakozó baloldali aktivisták a társadalmi igazságosság nevében léptek fel. Akkor még a feministák is az aktivizmus hívei voltak. Nem volt jellemző az elszigetelődés sem – a világ összes nőjének szenvedésével törődtünk. Sőt, csak mi, feministák foglalkoztunk a Harmadik Világ nőit érintő problémákkal: a vérfertőzéssel, nemi erőszakkal, családon belüli erőszakkal, a szegénységgel és törzsi barbársággal (női körülmetélés, kényszerházasság, többnejűség).”

Chesler szerint mára gyökeresen megváltozott a helyzet. „A feministák lemondtak az egyetemes emberi jogokról, és a kulturális relativizmust karolták fel.” „A feminizmus függetlenedett a politikai aktivizmustól. Ma disszertációk dekonstruálják a fátyol és a poligámia jelentését. Mintha a kérdés merőben elméleti volna” – idézi a könyvet a Village Voice-ban megjelent cikk a szerzőről.

Az akadémikus feministák, ha a saját témájukról van szó, a tűrhetetlent is tolerálják. A Village Voice nem gyanúsítható neokonzervatív szimpátiával, de a cikkíró, Rebecca Tuhus-Dubrow háttérbeszélgetései során úgy találta, hogy igaza van a baloldaliból konzervatívvá vált veterán feministának.

Egy vezető feminista professzor azt a szónoki kérdést szegezte Tuhus-Dubrow-nak: „Milyen alapon ítélnénk el a női körülmetélést?” A profresszor ugyanakkor az iraki háborúról habozás nélkül kijelentette, hogy megengedhetetlen.