„A Twitter konzervatív bírálói pont úgy beszélnek, mint a baloldali liberálisok” – írja John Tamny libertárius közgazdász a Forbes magazinban annak kapcsán, hogy a Twitter cenzúrázta a New York Post tényfeltáró cikkét John Biden demokratapárti elnökjelölt fiának ukrán, orosz és kínai ügyleteiről. Hunter Biden jelentős összegeket kapott, amelyekkel a New York Post által nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint az érintett cégek befolyást vásároltak, és Biden, aki akkor alelnök volt, nem volt épp vétlen.

Az eset óriási felháborodást váltott ki a jobboldalon. Frank Miele a RealClearPolitics hasábjain egyenesen világuralmi törekvésekkel vádolja és a náci propagandagépezethez hasonlítja a nagy internetóriásokat. Miele felidézi, hogy a Twitter, a Google és a Facebook korábban is cenzúrázott jobboldali politikusokat és tartalmakat. Miközben a baloldal azzal vádolta Trump elnököt, hogy az amerikai demokráciát és függetlenséget sodorta veszélybe azáltal, hogy orosz oligarchákkal játszott össze a négy év előtti választáson, a valódi veszélyt azok a szilikon-völgyi óriások jelentik, akik viszont éppen a baloldalt támogatják. Egy 2019-es kutatás becslése szerint az internetes nagyvállalatok akár 15 millió szavazatról dönthetnek. Miele reményét fejezi ki, hogy a szenátus republikánus tagjai által indított vizsgálat és Trump elnök az állam segítségével képes lesz legyőzni az internetóriásokat – ha nem, akkor Miele félelmei szerint Amerika nem lesz többé szabad ország.

Tamny nem rejti véka alá, hogy botrányosnak tartja a Twitter-cenzúrát. És még inkább azt, hogy az ifjabb Biden apja hatalmával visszaélve szerzett pénzt magának. Tamny szerint a napnál is világosabb, hogy súlyos korrupcióról van szó.

Ám nem ért egyet azokkal a konzervatívokkal, akik állami beavatkozásért kiáltanak. Elvégre a Twitter magáncég, ahogyan a Facebook és a Google is. Tamny utal rá, hogy a liberális baloldal szokott az államhoz rohanni a piaci szereplők megregulázása érdekében. A piacpárti konzervatívok viszont sem ezt, sem pedig az állam egyéb társadalmi szerepvállalását, például a kötelező pozitív diszkriminációt sem szokták támogatni. Ha ez így megy tovább – véli Tamny –, akkor hamarosan a konzervatívok is véleménykvótákat és államilag kikényszerített kiegyensúlyozottságot fognak követelni a magánkézben lévő médiától.

Tamny helyesebbnek tartaná, ha az etatista szemlélet helyett a konzervatívok inkább a piacra hagyatkoznának. A jobboldali véleményeket cenzúrázó internetóriások maguk alatt vágják a fát, hiszen olvasókat vesztenek, ha részrehajlók. Tamny felidézi, hogy a Fox News is csak azért tudott jelentős piaci részesedést kihasítani, mert korábban a vezető hírcsatornák­ − például a CNN − olyan elfogulttá váltak, hogy sok nézőnek elege lett belőlük. Tamny minden bizonnyal azt gondolja, hogy aki saját Facebookot és Twittert akar, az vegyen magának – ahelyett, hogy az állam hatalmát felhasználva gyakorol nyomást a magánkézben lévő cégekre.