„A demográfia nagy kihívás Kína számára, ám aligha fogja letéríteni a gazdasági növekedés útjáról” – kommentálja Bert Hofman Távol-Kelet szakértő a kínai népszámlálási adatokat az East Asia Forumban.
A májusban publikált adatokból kiderül, hogy a kínai népességnövekedés tovább lassult, és 2035-re teljesen megáll, majd csökkenésbe fordul. A termékenységi ráta mindössze 1,3 – jóval elmarad tehát a népesség szinten tartásához szükséges 2,1-től. Ami már csak azért is meglepő, mert a termékenységi ráta az egykepolitika idején sem süllyedt 1,6 alá. Ha ilyen kevés gyerek születik, akkor Kína népessége 2100-ra nem egymilliárd főre csökken, ahogyan azt korábban az ENSZ jósolta, hanem 700 millióra. A népszámlálási adatok szerint Kína népességének lélekszáma jelenleg 1,4 milliárd fő, de a hivatalos statisztikák óvatosan kezelendők. Más számítások szerint legalább százmillióval kisebb a népesség, aminek elsődleges oka az, hogy sok vidéki szülő a városokban másodszor is anyakönyvezi a gyereket a jobb szociális ellátás reményében. Ráadásul a kórházak is csalhatnak a magasabb állami szubvenciók érdekében.
A népszámlálási adatok láttán elemzők a vészharangot kongatják. Egyesek időzített demográfiai bombáról beszélnek, és úgy vélik, hogy a csökkenő népszaporulat miatt meghiúsulhat Hszi Csin-ping pártfőtitkár „kínai álma” az ország felvirágzásáról. Kína gyors növekedése ugyanis jelentős részben a demográfiai robbanásnak volt köszönhető: akkoriban még nőtt a munkaképes népesség száma és aránya. Ma azonban már öregszik a népesség, vagyis több az eltartott. Az aktív korú népesség lélekszáma tíz év alatt 40 millióval lett kisebb. Ami nemcsak Kína globális szerepvállalását veszélyezteti, de feszültségeket okozhat az országon belül is. A férfiak arányának növekedése miatt egyesek már a többférjűség bevezetésének szükségességét is felvetették.
A kínai pártvezetés ennél ortodoxabb módszerekkel kísérletezik. Az egykepolitikát már 2015-ben enyhítették, és most a harmadik gyerek vállalását is engedélyezik. Ám elemzők szerint ez aligha fordítja meg a trendet. Mint arra Matthias Müller, a Neue Zürcher Zeitung pekingi tudósítója elemzésében rávilágít, a gyerekvállalási kedv csökkenésének oka nem az egykepolitika volt. Kína egyre inkább hasonlít a súlyos demográfiai válsággal, és az azzal szoros összefüggésben gazdasági kihívásokkal küzdő fejlett nyugati országokra. Ahogyan máshol, a jólét növekedése Kínában is a népszaporulat csökkenését okozta. A második gyerek engedélyezése ellenére sem nőtt a születések száma, harmadik gyereket pedig végképp nem vállalnak a kínai családok, nem utolsó sorban a gyerekvállalás költségei miatt. Arról nem is beszélve, hogy a kevés gyerek kulturális normává vált: azok, akik egykeként nőttek fel, kevésbé hajlamosak nagycsaládot alapítani. A nők is emancipálódtak: karrierre és jólétre vágynak, ezért később házasodnának és kevesebb gyereket vállalnának.
Hofman szerint azonban a demográfiai bomba hatástalanításának terve nem reménytelen. Utal rá, hogy a kormány családtámogatások bevezetését helyezte kilátásba. Hozzáteszi, hogy még ha elkerülhetetlen is a népességfogyás, nem feltétlenül jár gazdasági lassulással. Az elmúlt évtizedekben ugyanis jelentősen javult az iskolázottság, és tíz év alatt megduplázódott az egyetemet végzettek aránya, és már 40 százaléknak van középfokú végzettsége. A képzettebb népesség pedig javítja a versenyképességet, ami gyorsabb növekedést tesz lehetővé. A rohamosan fejlődő gépesítés szintén ellensúlyozhatja a munkaképes korúak arányának visszaesését. És ha mégsem, hát a pártvezetés felemelheti a jelenleg a nők esetében 55, a férfiaknál 60 éves nyugdíjkorhatárt – teszi hozzá Hofman. És ha mindez továbbra sem lenne elégséges, hitelek felvételével ösztönözheti a gazdaságot, vagy akár az állami vállalatok részleges privatizációján is elgondolkodhat, bár az utóbbira Hofman csak kevés esélyt lát, legalábbis a közeljövőben.