Nyomtatás

Járványkultúra

2021. június 22.
Járványkultúra

A libertárius és a konzervatív szerző egyaránt az átlagember meggyőződésével ellentétesnek ítéli a járványügyi korlátozásokat. Ám míg az előbbi a gondoskodó állam fegyverének, az utóbbi az emberi közösség elleni merényletnek tekinti azokat, így például a szigorú maszkviselési szabályokat.

A világjárvány megmutatta, hogy a helyi kultúrával szembemenő kormányzati politika halva született” – írja a Discourse magazinban Daniel M. Rothschild, a George Mason Egyetemen működő libertárius Mercatus Center agytröszt elnöke.

A tudósok és általában a tanult elit tagjai szeretik azt hinni, hogy a politikát a racionalitás irányítja, és az emberek saját jól felfogott érdekeiket követve cselekszenek. A pandémia azonban újfent rávilágított, hogy nem így van. A járvány megfékezésének érdekében hozott döntéseket sokan helytelennek tartották, pedig a szakértők és tudósok többsége kifejezetten szorgalmazta őket. Rothschild felidézi, hogy az Egyesült Államokban a vidéki emberek sokasága a szabadság jogtalan korlátozásának tekintette a kötelező maszkviselést és az egyéb korlátozó szabályokat, és ezért bojkottálta őket (ebben minden bizonnyal szerepe lehetett annak is, hogy az amerikai járványügyi hatóság vezetése többször is megváltoztatta az álláspontját). Az országos vakcinaigazolvány ötletét sem fogadta nagy lelkesedés, sőt még az is kérdéses, hogy a tagállamoknak joguk van-e ilyen okiratot kibocsátani. Amerikában személyi igazolvány sem létezik, ezért az oltottsági igazolás is szokásidegen lenne.

A koronajárvány idején azok a szabályok bizonyultak működőképesnek, amelyek összhangban voltak a hétköznapi emberek normáival, és azok voltak a bölcs döntéshozók, akik követték, nem pedig irányítani akarták a néphangulatot. Rothschild kutatásokat idézve kifejti, hogy az emberek már az éttermek bezárása előtt is kerülték a vendéglátóhelyeket, és a magánvállalatok is előbb vezették be a távmunkát, mint ahogyan az állam előírta. A bölcsebb politikusok pedig még akkor is követték az emberek elvárásait, amikor azok járványügyi szempontból némi kockázatot jelentettek. Rothschild példaként az Egyesült Királyságban a karácsonyi ünnepekre időzített lazítást említi, méltatva Boris Johnson miniszterelnököt, amiért belátta, hogy a britek a karácsonyi szokásaikból járvány idején sem engednek.

Míg Rothschild az individualista értékek erejét és a gondoskodó állammal szembeni egészséges szkepszist olvassa ki a járványügyi kultúrharcból, egy másik piacpárti szerző, Barton Swaim konzervatív politikai tanácsadó úgy vélekedik a Wall Street Journalben, hogy a korlátozások kizárólag az elit önző érdekét és értékfelfogását tükrözték. A fehérgallérosoknak, vagyis a szellemi munkából élőknek nem okoztak különösebb nehézséget a lezárások és a távmunka. A kétkezi munkából élőknek viszont annál inkább. Nemcsak megélhetésük került veszélybe, de önbecsülésük, sőt emberi mivoltuk is – véli Swaim. Ő II. János Pál pápa Laborem Exercens enciklikáját idézi, amelyben a lengyel pápa a munkát az emberek közötti kapcsolatok és a szolidaritás, és végső soron emberi mivoltunk kulcsának nevezte. Swaim egyenesen odáig megy, hogy a maszkban emberi mivoltunk eltörlésének eszközét látja. Közömbös neki ebből a szempontból, hogy milyen okból teszik kötelezővé a maszkviselést, egy kalap alá veszi a nők teljes testét és arcát eltakaró burkával. Ahogyan az iszlám fundamentalisták által megkorbácsoltatás terhe mellett kötelezővé tett burka, úgy Swaim szerint a maszk is megfosztja az embereket arcuktól és egyéniségüktől, egyúttal pedig arra késztet, hogy felismerhetetlen embertársaikban veszélyforrást lássanak.