„A társadalmi igazságosság woke szemléletét az elitegyetemeken végzett elit terjesztette el az akadémia falain kívül. A zavaros elméleteket elfogadó diákok a diplomaszerzés után befolyásos állásokba kerültek. A kérdés már csak az, hogy az ideológia az egyetem falain kívül is megőrzi-e intoleráns és harcos, sőt fanatikus jellegét, avagy a társadalom jobbításának elméletévé szelídül” – olvassuk az Economist áttekintését a woke eszmék térnyeréséről.
Az elmúlt években az angolszász, majd a fejlett világ egyéb egyetemein is egyre inkább megerősödött a baloldali radikális woke eszmeiség. A társadalmi igazságosság és egyenlőség eszméit tűzi zászlajára, ezért a köznyelvben gyakran liberális irányzatként azonosítják, ám az etnikai és a nemi kisebbségekre fókuszáló woke szemlélet valójában ellentétes a szabadelvűség alapvetéseivel. (Az Economist egy másik cikkében egyenesen a középkori vallási ortodoxiával állítja párhuzamba az illiberális baloldali woke módszereket, beleértve az egyet nem értők elhallgattatását és a haladó szellemű dogmatizmust.)
A woke szemlélet eszmetörténeti szempontból nem előzmények nélküli. Leginkább a kulturális marxizmus eszméivel rokonítható. Sokan Antonio Gramsci hegemónia-elméletével állítják párhuzamba, mások a frankfurti iskola radikális baloldali szerzőitől eredeztetik, előszeretettel hivatkozva Herbert Marcusének a hatvanas években publikált Represszív tolerancia című esszéjére, amely szerint az elnyomás felszámolása csak akkor lehetséges, ha szakítunk a liberális alapelvekkel, egyebek között a szólásszabadság liberális elvével, hiszen az csak a fennálló társadalmi rendet szolgálja.
Szemben azonban a baloldali radikális eszmék korábbi hullámaival, a kortárs woke-izmus nem maradt az egyetemek falai között. Az Economist statisztikákat idézve mutatja be, hogy a „csendes kulturális forradalom” átalakítja a közéletet, és a baloldalról kiszorítja a liberális eszméket. A Demokrata Párt hívei például ma nagyobb problémának tartják a rendszerszintű rasszizmust, mint bármikor korábban. Nem meglepő hát, hogy a Demokrata Párt vezetése is magáévá tette a woke eszmeiséget.
Az Economist azzal magyarázza a woke-izmus gyors társadalmi térnyerését, hogy a kultúrbalos elméletek könnyen a politikai aktivizmus szolgálatába állíthatók, és az elitegyetemeken végzett diákok ezt meg is teszik. Miután befolyásos állásba kerülnek, a média és a gazdaság kulcspozícióiban érvényre juttatják a woke szemléletet. Olyannyira, hogy hovatovább már az üzleti életben is meghatározóvá válik: a nagyvállalatok marketingeszközként használják a woke-ságot.
Mindennek eredményeként a kulturális baloldal ideológiája nemhogy elveszítené a lendületét az egyetem falai közül kiszabadulva, hanem még harcosabbá válik – jegyzi meg az Economist. A haladó szellemiséget felkaroló cégek egyre-másra jelentik be, hogy igyekeznek a hátrányos helyzetű kisebbséghez tartozó alkalmazottak arányát növelni. Sőt, a haladó szellemű érzékenyítés a közép- és általános iskolákban is egyre inkább jelen van, és a szimbolikus woke eszmék lassan teljesen kiszorítják a baloldal hagyományos esélyegyenlőségi megközelítését – véli az Economist. Ami pedig azt vetíti előre, hogy noha egy nap a woke-eszmék is szükségképp veszítenek majd népszerűségükből, az a nap még messze van.