„A hanuka ünnepének alapja az a legenda, amely szerint a jeruzsálemi szentélyben egy kevéske lámpaolaj csodálatosképp nyolc napon át táplálta a fényt. Gabriel Katz viszont csak hat napig élt békében lakótársaival egy amerikai zsidó lakóközösségben” – olvassuk Bari Weiss blogoldalán.

A Metazinból is jól ismert amerikai újságírónő tavaly nyáron távozott a New York Times szerkesztőségéből, ahol mérsékelt konzervatívként kifejezetten az volt a feladata, hogy konzervatív szerzőktől hozzon cikkeket a lap véleményrovatába. Csakhogy liberális kollégái rosszul tűrték a jelenlétét, és szüntelenül zaklatták nézetei miatt. Azóta saját blogoldalán publikál és fogad be vendégcikkeket is. Hanuka alkalmából közli egy rokonlélek, Gabriel Katz beszámolóját, aki nagyjából úgy járt egy zsidó lakóközösségben, ahogyan Weiss a New York Timesnál.

Katz egy júliusi pénteken költözött be egy meg nem nevezett amerikai nagyvárosban működő Moishe-házba, amelyben más zsidó identitású emberekkel lakott egy lakásban. Hat nappal később már fel is szólították, hogy távozzék, mivel konzervatív nézeteket vall. A dolog úgy kezdődött, hogy kiderült, mivel foglalkozik: informatikus egy hadiipari megrendelésre dolgozó cégnél. Ráadásul nem csupán a pénzért, hanem azért is, mert meggyőződése, hogy Amerikának szüksége van ütőképes haderőre és hadiiparra. Amikor aztán még ki is jelentette, hogy konzervatívnak vallja magát, felszólították, írásban kötelezze el magát a rasszizmus ellen, a nők gyermekvállalási szabadsága, a börtönreform és a rendőrség finanszírozásának megszüntetése mellett. Ő erre azt válaszolta, hogy mindenkivel mindent szívesen megvitat, és nem rekeszt ki senkit nézetei miatt. Ezek után megvádolták, hogy ellensége a melegeknek, és közölték vele, hogy nem érzik magukat biztonságban vele egy társaságban. Két hétig harcolt, aztán elköltözött. Most, hanuka idején tette közzé ezt a történetet, azzal a megjegyzéssel, hogy szerinte a zsidó hagyomány éppen toleráns magatartásra intene, nem kirekesztésre.

Bari Weisst ez a beszámoló arra emlékezteti, hogy a történelemben zsidók között korántsem volt kivételes az összetűzés, sőt a hadakozás sem. A cikkhez írt bevezetőjében felidézi, hogy a Krisztus előtti 2. század közepén véres háború zajlott le zsidók és zsidók között. A Júdeát kormányzó görögök Zeuszt ábrázoló szobrot helyeztettek a jeruzsálemi szentélybe, és görög nevek felvételére kötelezték a zsidókat. A zsidók egy része hajlandó volt alkalmazkodni, és velük számoltak le a makkabeusok, akik le is győzték a túlerőben lévő görögöket, és eltávolították Zeusz szobrát a szentélyből. Ezt követte az olajmécses csodája. A következő kétezer év során gyakran kerültek egymással szembe az alkalmazkodni, betagozódni, beilleszkedni, asszimilálódni kívánó zsidók azokkal, akik a különállást, az ősi hagyomány megőrzését választották. Ezt a sémát persze nehéz lenne ráhúzni Gabriel Katz esetére, mindenesetre Bari Weiss azt írja, hogy a régi feszültségek ma is tovább izzanak, és kirobbanással fenyegetnek. Ezzel a megjegyzéssel kíván boldog hanukát az olvasónak.