„Akkor most inkább készpénzt érdemes adni, avagy az ajándék mégiscsak jobb?” – teszi fel a millió dolláros karácsonyi közgazdasági kérdést a Koenfucius blog.
Az ajándékozás gazdasági vonatkozásainak könyvtárnyi irodalma van, és lassan önálló alterületté válik a közgazdaságtanon belül. Kutatják például, hogy az elüzletiesedő ünnep hogyan hat a fogyasztásra és a foglalkoztatásra. Egyes elméletek szerint a nemzetgazdaság szempontjából kifejezetten káros az ajándékozás. Közgazdászok körében általánosan elfogadott nézet az is, hogy az ajándékozás mikroökonómiai szempontból is észszerűtlen, mert rendszerint olyan dolgot adunk, amelyért a megajándékozott nem adna annyit, amennyiért mi megvesszük.
Persze a közgazdász is ember, és legalábbis karácsonykor megajándékozza szeretteit. Ezzel, úgymond, enged a racionális haszonelvűségből. Pedig egyáltalán nem lenne szükséges engedni a közgazdaságtani elvekből – csak meg kellene találni a megfelelő elméletet. A Koenfucius blog szerzője olyan kutatásokat említ, amelyek cáfolják azokat a feltevéseket, amelyek szerint a megajándékozottnak kevesebbet ér az ajándék, mint amennyibe került. Az ajándék értékelése nagyon is változó, minden attól függ, miképp teszik fel a kutatók a kérdést.
És akinek még ez sem lenne elég, annak a blogger figyelmébe ajánlja az olyan megközelítéseket, amelyek nemcsak a megajándékozott, hanem az ajándékozó szemszögéből is vizsgálják a kérdést. Laura Birg és Simon Pommeranz közgazdászok kutatása ugyanis arra világít rá, hogy az ajándékozás az ajándékozónak örömet szerez. Vagyis nemcsak a megajándékozottnak jelent pénzben is kifejezhető hasznot, hanem az ajándékozónak is. A kutatók azt is kiderítették, hogy a meglepetés és az öröm jelei különösen értékesek a megajándékozó számára – ez magyarázza, hogy a többség nem szívesen ad pénzt. Más kutatásokból az is kiderül, hogy a személyes ajándékok esetében a megajándékozott, már csak udvariasságból is erősebb jelét adja az örömnek, mint az értékesebb, ám személytelen meglepetés esetén. Lám, mégiscsak megjelenik itt a tiszta haszon – a közgazdász sem panaszkodhat tehát: egymásra találhat az érzelem és a ráció.