„Ukrajna más népek elnyomására és a nacionalizmusra épült, ezért átalakítása lényegében elkerülhetetlen” – állapítja meg Szergej Kiszeljov politológus a RIA FAN hírügynökségnek adott elemzésében.
A FAN (Szövetségi Hírügynökség) Szentpétervárott székel, és a Putyin elnökhöz közelálló Jevgenyij Prigozsin oligarcha érdekeltségének hírében áll. Prigozsinról az is hírlik, hogy ő áll a külföldön katonai akciókat végrehajtó Wagner csoport mögött. Hivatalos orosz nyilatkozatokban nem olvasni, hogy Putyin elnök Ukrajna feldarabolását tervezné, és a FAN is csak egy politológus magánvéleményeként közli Kiszeljov elképzeléseit.
A politológus rámutat, hogy történelmi okokból Ukrajnát igen különböző népcsoportok lakják, és például a kárpátaljaiak és a Donbasz népessége kulturális értelemben sokkal inkább elüt egymástól, mint a kelet-ukrajnai és az uráli lakosság. A Szovjetunió felbomlása után ő és kollégái javasolták, hogy Ukrajna szövetségi állam legyen, de csak a Krím félszigetnek sikerült – népszavazás eredményeképp – autonóm státuszt kivívnia. Kiszeljov szerint az „erőszakkal központosított” ukrán állam nem maradhat fenn tovább. A szerző tanulmányokat idéz, amelyek a teljes ukrajnai és orosz fekete-tengeri partvidéket, egészen a Kaukázusig egységes területnek, Novorosszijának (Új-Oroszországnak) tekintik. Ebből persze az következne, hogy ezeknek a területeknek ukrajnai része is Oroszországhoz csatlakozzon. A maradék Ukrajna majdani föderációs felosztására Kiszeljov már nem tesz kézzelfogható javaslatot.
Nem úgy Szergej Ponomarjov a Komszomolszkaja Pravdában. Ő három részre osztaná Ukrajnát. Pontosabban három verziót is felvázol, de csak egyet tekint reálisnak. Az elsőt, amely szerint Ukrajna egységes maradna, de a Krím és a Donbasz nélkül, optimálisnak nevezi, de egyben kivihetetlennek is, mivel a „néhány évtized alatt Oroszországtól elszakított vagy ajándékba kapott területekből összerakott Ukrajna nem maradhat egységes ország”. Ebből a verzióból is kimarad, hogy mi lenne ez esetben a fennmaradó országrész sorsa.
Ponomarjov valamiért elképzelhetőbbnek tekinti azt a változatot, hogy Ukrajnán fejetlenség lesz úrrá, mire a keleti országrészek Oroszországhoz csatlakoznak, a nyugatiakon pedig a szomszéd államok osztoznak. A reálisnak minősített közbülső változatban Kelet-Dél-Kelet Ukrajna, a teljes tengerparttal, Dnyiprón át egészen Harkivig függetlenné válna. Az ország középső harmada maradna Kijev fennhatósága alatt, Nyugat-Ukrajnából pedig, valószínűleg lvivi központtal, szintén önálló állam lenne. Kárpátalja sorsa ebben az elképzelésben rendezetlen, Ponomarjov valamilyen magyar–román protektorátus alá helyezné.
Ugyanabban a lapszámban Pjotr Kulicsenko politológus elhamarkodottnak tartaná Ukrajna temetését. A Krím sorsát ő is véglegesnek tekinti, a Donbasz két megyéjével együtt. (A Krím már az Orosz Föderáció része, bár ezt Oroszországon kívül egyelőre senki sem ismeri el.) Kulicsenko ezek szerint a Donbaszt is Oroszországhoz számítja. De Ukrajna fennmaradó része szerinte együtt maradhat, habár csak erős jogokkal felruházott autonóm területekre osztva. Egy időre „Moszkva ellenőrizte” kormány alakulna, majd választásokat rendeznének. Az így létrejövő kormány sem számíthatna azonban a Nyugat elismerésére. Ráadásul a terület pacifikálása, amit ő a banderizmus felszámolásaként aposztrofál, hosszú időt venne igénybe. A második világháborús megszállók kiűzése után ugyanis – emlékeztet Kulicsenko – még tíz éven át tartottak a Sztepan Bandera nacionalista vezérről elnevezett lázadók elleni fegyveres tisztogató hadműveletek Ukrajnában.