Nyomtatás

Elwoke-ultság a BBC-nél

2022. április 24.

A brit közszolgálati médiától búcsúzó veterán munkatárs sehogyan sem tud megbékélni azzal, hogy a cég vezetése egy ideológiai divatnak engedve sokszínűségi versenyre kényszeríti a szerkesztőségeket. Szerinte az ideológiai lelkesültség a tárgyilagosság rovására megy.

Ha a közszolgálati médiát azon kapják, hogy valamilyen ideológia szolgálatába szegődik, megsemmisül az igénye, hogy közpénzből működhessen” – olvassuk a Persuasionben Henri Astier francia újságírótól, aki harmincegy éven át dolgozott a BBC-nél, de más kiadványoknak, így a Times irodalmi mellékletének is rendszeres szerzője volt.

Másfél évvel ezelőtt, amikor kinevezték a BBC vezérigazgatójának, Tim Davie, aki addigra már tizenöt évet töltött el a közszolgálati médiánál különböző igazgatói állásokban, bejelentette, hogy a cégnek közelebb kell kerülnie a közönséghez. Hogy miképp? Nos úgy, hogy mind a munkatársak összetételének, mind a sugárzott tartalomnak tükröznie kell a lakosság szerkezetét: „50 százalék nő, 20 százalék etnikai kisebbség, 12 százalék fogyatékkal élő.”

Nehogy azt higgyék – írja Astier –, hogy a BBC addig valamilyen kirekesztő intézmény lett volna. Ellenkezőleg, ő maga is, külföldi lévén, azt tapasztalta, hogy nagyon is befogadó. Továbbá az volt az uralkodó felfogás, hogy a tehetség nem függ a nemtől, sem a bőrszíntől. Egy évvel ezelőtt aztán megjelent az igazgatóság „sokszínűségi és befogadás-ügyi terve”, mely előírta, hogy az „etnikai és fogyatékossági arányszámot” egyharmadával meg kell emelni. A hírigazgató ennek alapján írásban közölte beosztottjaival, hogy „50-20-12-es elkötelezettségünk az az alap, amelyre minden tevékenységünknek épülnie kell”.

A nemzetközi internetes hírszerkesztőségben, ahol Astier dolgozott, addig is naponta kellett számolni a címoldalon megjelenő férfiakat és nőket, de most aztán a nemi egyensúlyon kívül a hírek szerzőinek, valamint nyilatkozóinak etnikai és rokkantsági státusát is rögzíteni kellett. Mint közölték, csupán önkéntes alapon. De közben sokatmondó dicsérő e-mailek érkeztek azokról, akik jó eredményeket értek el e téren. Ennél is ékesszólóbb volt a vezérigazgató figyelmeztetése, miszerint senkit nem léptetnek elő, amíg meg nem vizsgálták, hogyan teljesítette a kitűzött sokszínűségi célt.

A BBC mindezt azzal indokolja, hogy „együtt képesek leszünk megváltoztatni az emberek magatartását és gondolkodását”. Astier-nek erről az a véleménye, hogy a magánkézben lévő újságoknak joguk van a jobb társadalomról alkotott nézeteiket népszerűsíteni, a BBC-nek azonban, mivelhogy közpénzből működik, ez tilos. Különben is, a BBC hitelessége forog kockán. A fiatalok kikapcsolják a készüléket, a konzervatívok baloldali elfogultsággal vádolják a BBC-t. Ha a közmédia nem akarja elveszíteni a közönségét, nem ajánlatos bekapcsolódnia a kultúrharcba. Célravezetőbb lenne a pártatlanság százéves hagyományához ragaszkodnia.