„A demokrácia a szakadék szélén táncol” – olvastuk a New York Timesban Charles M. Blow borúlátó véleménycikkét az amerikai időközi választás előestéjén.
Blow felidézi Biden néhány napja tartott beszédét, amelyben az amerikai elnök azt kérte az amerikaiaktól, hogy mint a múltban már oly sokszor, ismét a demokrácia mellett tegyék le voksukat. Ahogyan Biden, úgy Blow is magától értetődőnek tartja, hogy a republikánusok előretörése a demokráciát veszélyezteti, ám a liberális publicista sokkal kevésbé optimista, mint Biden. Szerinte ugyanis az amerikai választási rendszer sajátosságaiból fakadóan a demokrácia egyre inkább pengeélen táncol. A választások eredménye egyre szorosabb, az elnökválasztáson 1984, Reagan megválasztása óta mindig 10 százaléknál kisebb a különbség a két jelölt között, és többször előfordult, hogy a győztes összesen kevesebb szavazatot kapott, mint a vesztes.
„Hajszálra vagyunk az összeomlástól, az antidemokratikus barbárok már a kapuk előtt állnak” – folytatja Brown. „Antidemokratikus barbárnak” az olyan republikánus politikusokat tartja, akik 2020-ban, Trump választási vereségekor csalást kiáltottak. Egyebek között Georgia, Pennsylvania, Arizona és Wisconsin republikánus szenátorjelöltjei is tettek ilyen kijelentéseket. Brown attól tart, hogy a Képviselőházban és a Szenátusban minden bizonnyal nőni fog a két év előtti elnökválasztás tisztaságát vitatók aránya. Brown utal rá, hogy a keddi időközi választással kapcsolatban is terjednek hasonló nézetek: több jobboldali politikus a levélszavazás miatt visszaélésektől tart. Brown szerint, ha a választások tisztaságába vetett társadalmi hit megrendül, akkor a demokrácia nem maradhat fenn.
„A baloldal szüntelenül, a választások közeledtével pedig különösen szeret azzal riogatni, hogy a republikánusokra szavazók a demokrácia sírját ássák” – jegyzi meg a kérdés kapcsán Dov Fischer konzervatív jogász és ortodox rabbi a Spectator magazinban.
Szerinte is veszélyben a demokrácia, csakhogy nem a jobboldal a veszélyforrás, hanem a Demokrata Párt. Fischer példaként felidézi, hogy miután a konzervatív bírák többségbe kerültek a Legfelsőbb Bíróságban, a demokraták a bíróság létszámának növelésével akarták visszaszerezni a befolyást a demokrácia egyik legfőbb intézményében.
Fischer is félti a választás tisztaságát, méghozzá a baloldal ármánykodásaitól. Úgy ítéli, hogy a levélszavazás lényegileg ellentétes a demokráciával. Nemcsak azért, mert visszaélésekre adhat lehetőséget, hiszen nem lehetséges a szavazók személyazonosságának ellenőrzése. Hanem azért is, mert a levélben szavazók már napokkal korábban, akár a jelöltek nyilvános vitái előtt leadhatják a voksukat. Fischer ennél is súlyosabb problémának látja, hogy erre szakosodott pártaktivisták felkeresik azokat az polgárokat, akik maguktól nem jelennének meg a választáson, és csoportosan maguk nyújtják be postán az így aláíratott szavazatokat, persze saját pártjuk mellett.
Végül Fischer megjegyzi, hogy a jobboldalt a demokrácia ellenségének bélyegző baloldal mindent elkövet a nyilvánosság uralása érdekében. Fischer példaként a közösségi oldalak moderálási elveit említi, és felhozza Joe Biden fiának viselt dolgait, amelyek a 2020-as elnökválasztás finisében szivárogtak ki, de (az FBI közreműködésével) nem kerültek be a híráramba. „Szóval akkor ki is jelent veszélyt a demokráciára?” – zárja cikkét Fischer.
Bármelyik oldalnak legyen is igaza, valóban veszélyben lehet az amerikai demokrácia, ha a két nagy párt kölcsönösen a demokráciára fenekedő veszélynek tekinti a másikat.