„Az államszervezetben és az ágazatban egyaránt súlyos aggodalmat kelt, hogy 2022 tavasza óta tömegesen távoznak külföldre az IT-szakemberek” – figyelmeztet az Izvesztyijában Konsztantyin Renzjájev, aki maga is IT-vállalatot irányít.
Az informatikusok menekülése olyan tömeges méreteket öltött, hogy az iparág már nagy nehézségekkel küzd a szakemberhiány miatt, de Renzjájev felhívja a figyelmet, hogy jó szakemberekben azelőtt is hiány volt. Éspedig azért, mert a kereslet nőtt, viszont az oktatási rendszer minősége sokat romlott. A kibocsátott jó matematikusok és általában logikai készségekkel bíró diplomások száma is csökken. A legjobbakat pedig tárt karokkal várják külföldön: könnyen találnak jól fizető munkát, és a fiatalabb generációk másként gondolkodnak erről, mint az idősebbek. A 20-35 éves diplomások – fejtegeti Renzjájev – a nyugati világ értékeinek jegyében nőttek fel, a nyugati kultúrát szívták magukba, és meg vannak győződve arról, hogy az ottani világ „jobb” – teszi idézőjelbe a szót maga a szerző. A „40+-os nemzedék” már eddig sem tudta az így keletkező hiányt pótolni.
A háború kitörését Renzjájev „februári eseményeknek” nevezi, és megállapítja, hogy a kivándorlás attól kezdve új nagyságrendet ért el, amelynek következményeit nem részletezi, de ha egyszer már korábban is hiány volt IT-szakemberekben, és azóta a korábbinál sokszorta nagyobb tömegek menekülnek külföldre, akkor Oroszország e téren is nyilván súlyos nehézségekkel néz szembe.
Renzjájev két szinten képzeli el a megoldást. Stratégiai értelemben sürgősen neki kell látni az oktatás reformjának. Több mérnököt kell képezni, viszont kevesebb közgazdászt és könyvelőt – az új technika miatt rájuk kevésbé lesz szükség. Taktikai szinten pedig a bunkósbot és a mézesmadzag (oroszul a kancsuka és a mézeskalács) módszeréhez kell nyúlni. Bunkósbot gyanánt a külföldről orosz megbízóknak dolgozó informatikusok fokozott adóztatását javasolja. (Ma a külföldi illetőségűek jövedelemadó-kulcsa 30 százalék. Az egyéni vállalkozóké a bevétel 4 vagy 6 százaléka, attól függően, hogy természetes vagy jogi személy-e a megbízó.) Erre persze azt mondják majd, hogy a zsarnoki állam csorbítja a polgárok szabadságát – érvel Renzjájev –, ám ha egyszer az Oroszországban megkeresett pénzt Törökországban, Örményországban vagy Grúziában költik el, tehát a külföldi gazdaságokba ruháznak be, akkor jogos a magasabb adókulcs.
Mindebből persze az is következik, hogy mégsem a nyugati világ csábít el minden menekülő informatikust, hanem sokakat a háború űz külföldre. Ez már abból is kiderül, hogy mit javasol szerzőnk mézesmadzag gyanánt. Indítványa ugyanis úgy szól, hogy az IT-szakembereket mentesíteni kell a háborús katonai szolgálat alól. Szavatolni kell, hogy nem fogják mozgósítani őket. (Hogy miért is fenyeget a mozgósítás, arról továbbra sincs említés a cikkben, Ukrajna nevével sem találkozni benne, igaz, tudja mindenki anélkül is, miről van szó.) Renzjájev fontosnak tartja megemlíteni, hogy az Informatikai Minisztérium garanciái „egyelőre nem keltenek nagy bizalmat az IT-közösségben”. Vagyis az informatikusokat törvényben kellene mentesíteni a mozgósítás alól. Renzjájev továbbá kedvező vállalkozási feltételeket szeretne elérni nekik Oroszországban, olcsó beruházási hitelek és vissza nem térítendő állami támogatás formájában. Ha ez sem lenne elég édes mézesmadzag, viszont a furkósbot hatékonynak bizonyulna, akkor azonban az a veszély fenyegetne, hogy az orosz gazdaság még azokat az informatikusokat is elveszítené, akik, ha külföldről is, legalább továbbra is hazai vállalatoknak, intézményeknek dolgoznak.
Ettől az Informatikai Minisztérium is tart, ezért határozottan ellenzi azt a törvényjavaslatot, amely megtiltaná az orosz intézményeknek, hogy külföldi informatikai beszállítóval kössenek megállapodást. „Végső soron az lesz a győztes, aki a legtöbb tehetséges munkatársat tudja foglalkoztatni, éljenek bár külföldön is” – nyilatkozott a minisztérium az Interfax hírügynökségnek.