Nyomtatás

A genetika etikai dilemmái

2023. január 3.

Szélsőséges rasszisták előszeretettel használják az egyre fejlettebb és elterjedtebb genetikai kutatásokat faji előítéleteik igazolására. Többnyire félreértik, félremagyarázzák és kiforgatják a kutatások eredményeit, de azért a tudósoknak is van felelősségük az ügyben. Nemcsak politikai és erkölcsi tekintetben aggályos, de tudományos szempontból is kétes értékű a rasszkategóriák használata.

„Az emberi különbségek évszázadok óta foglalkoztatják a tudósokat. A kérdést vizsgáló genetikai kutatások segíthetnek egyebek között jobb gyógyszerek és szociális programok bevezetésében. Közben azonban egyre több genetikust aggaszt annak a lehetősége, hogy kutatásaik elősegíthetik a biológiai rassz mítoszának fenntartását és vele a tudományos rasszizmust” – olvassuk az Undark magazinban Ashley Smart médiaprofesszor tanulmánynak is beillő esszéjét.

Az elmúlt két évtizedben rendkívül gyorsan fejlődő genetika számos politikai és erkölcsi szempontból érzékeny kérdést vetett fel. Mint arról a Metazin már 2006-ban beszámolt, a genetika és a farmakológia (szintén ingatag lábakon álló) rasszfogalma már a gyógyszerkutatásban is nagy vitát vált ki. A genetikai módszerek társadalomtudományi alkalmazása még ingoványosabb terület. Sokan már a népességvándorlások genetikai alapú megközelítését is rasszistának tartják. Ugyanígy sokan egyenesen az eugenika tudományos köntösbe öltöztetett változatának tekintik, és nyíltan rasszistának bélyegzik azt is, ha valaki bőrszín szerint mutat ki különbséget az átlagos intelligenciahányadosban, illetve a bűnözési statisztikákban.

Smart nem állítja, hogy a genetikai kutatások rasszfogalmát használó tudósok rasszisták lennének. Ám azt komoly kockázatnak tartja, hogy az ilyen kutatások a szerzők szándéka ellenére is rasszista célokra használhatók. Smart felidézi, hogy a tavaly májusi buffalói mészárlás elkövetője által hátrahagyott rasszista kilátvány számos genetikai kutatást is idézve hirdette a fehér faj felsőbbrendűségét. Nem egyedi esetről van szó: a szélsőjobboldali fórumokon is gyakran hivatkoznak tudományos kutatásokra. A rasszista felhasználók gyakran félreértik vagy kiforgatják az idézett kutatásokat, Smart szerint a kutatóknak mégis van némi felelőssége abban, hogy milyen célokra használják fel munkájukat.

Smart úgy véli, hogy már a tudományos kutatások módszertana is komoly aggályokat vet fel. A felvilágosodás faji hierarchiájának szellemében fogant rasszkategóriák, vagy az azoknak megfelelő földrajzi kategóriák használata azt sugallja, hogy a rasszkategóriák valódi társadalmi csoportokat jelölnek. Holott a „fekete”, a „fehér” csakúgy, mint az „afrikai” vagy az „európai” kategóriákon belül az egyes egyének felmenői gyakran semmivel sem állnak közelebb egymáshoz genetikailag, mint a különböző kategóriákhoz tartozók vér szerinti ősei. Egy dél-afrikai felmenőkkel rendelkező egyén genetikai szempontból nem áll közelebb egy marokkói származásúhoz, mint egy európai országból valóhoz. Ráadásul a keveredés miatt eleve nincs is sok értelme a szigorú származási kategóriáknak. Amit mi sem magyaráz jobban, mint hogy az egyének közötti genetikai különbségeknek legfeljebb 10-15 százaléka magyarázható földrajzi alapon. Mivel a teljes genom-asszociációs vizsgálat során többszázezer allél variációját vetik össze, olyan statisztikai egybeeséseket is feltárnak, amelyeknek nincs nagy hatása az egyéni tulajdonságokra, és még kevésbé alkalmasak a különböző rasszkategóriákba sorolt egyének összehasonlítására.

Ezeket a bonyolult összefüggéseket a rasszista fórumok felhasználóinak többsége nem nagyon érti meg, és a rassszkategóriákat használó kutatási eredményekben a faji felsőbbrendűség igazolását látják – folytatja Smart. És ha az áltudományos ostobaságok egyszer elterjednek a szélsőséges oldalakon, akkor szinte lehetetlen megcáfolni őket.

Erkölcsi, politikai és tudományos szempontból egyaránt indokolt lenne felhagyni a faji alapú kutatásokkal – vonja le a következtetést Smart. Minden szempontból több értelme lenne a kontinens alapú faji megközelítések helyett a valódi leszármazási láncolatok összefüggéseit kutatni. Mint genetikusok egy csoportja egy megjelenés előtt álló tanulmányban kifejti, a valódi vérrokonság és leszármazás alapján sokkal több értelme van összehasonlító kutatást folytatni, mint a rasszok alapján, hiszen az utóbbi esetben még csak fel sem tételezik a valós genetikai közelséget. A tudományos előnyökön túl ez a megközelítés kevesebb teret hagy a rasszista félreértelmezéseknek is – teszi hozzá Smart.