„A rendőri brutalitás nem rasszfüggő, ez az igazság” – kommentálja a RealClearPolitics hasábjain Ben Shapiro konzervatív elemző a Tyre Nichols halálához vezető rendőri erőszak kapcsán kialakult vitát.
Baloldali véleményvezérek Nichols halálát az állítólagos rendszerszintű rasszista erőszak számlájára írták annak ellenére, hogy nemcsak az áldozat, hanem a gyilkosságot elkövető rendőrök is feketék voltak. Tayo Berót, a Guardian amerikai tudósítóját lincselésekre emlékeztették az esetről készült megrázó felvételek. Bero szerint, ami történt, ékes bizonyítéka annak, hogy a rendőrséget általánosságban rasszista előítéletesség jellemzi. Ami olyan erős, hogy még a fekete bőrű rendőrökre is átragad, ők maguk is „államilag felhatalmazott hóhérként” lépnek fel és „értéktelennek tekintik a fekete életeket”. A New York Timesnak nyilatkozó Jody Armour jogászprofesszor egyenesen úgy vélekedett, hogy a rendőri egyenruha viselőjének bőrszínétől függetlenül hajlamossá tesz a feketékkel szembeni erőszakra, ami persze szerinte is a rendszerszintű rasszizmusra vezethető vissza.
Hasonló szellemben érvelt Van Jones, a CNN kommentátora, aki kutatásokra hivatkozva állította, hogy a feketék is magukévá teszik a faji előítéleteket, sőt, akár öngyűlölő feketévé is válhatnak. Jones azzal magyarázza a rasszista rendőri előítéleteket, hogy a feketék és egyéb kisebbségek nagyobb arányban élnek a szegényebb negyedekben, ahol a bűnözési ráta magasabb. Ezért a rendőrök a feketékkel szemben könnyebben alkalmaznak erőszakot. Van Jones óvatosan arra is utal, hogy a gyilkossággal vádolt rendőröket csak azért tartóztatták le gyorsan, mert feketék voltak.
Anthony Conwright a Nationben egészen odáig megy, hogy a feketékkel szembeni brutalitást az amerikai nemzeti identitás lényegének nevezi. Szerinte ugyanis a társadalom a hatalmi helyzetbe kerülő feketéket is rákényszeríti a „feketeellenes nemzeti beavatási rituáléval” felérő rasszista erőszakra. Ezért felesleges is a rendszerszintű rasszizmus ellen azzal harcolni, hogy több feketét alkalmaz a rendőrség. Conwright a feketék megfelelési kényszerének tudja be azt is, hogy közvélemény-kutatások szerint a feketék körében magasabb a szigorú rendőri fellépést szorgalmazók aránya. Továbbá azt is a rasszizmus jelének tekinti, hogy egyesek a gyilkosság nyomán kollektíve bűnösnek nyilvánítják a feketéket. Példaként Al Sharpton fekete polgárjogi aktivista véleményét idézi, aki szerint a gyilkosok a rendőrségre és a feketékre is szégyent hoztak, és bűnüket súlyosbítja, hogy maguk is feketék. Hasonló elítélendő általánosításban marasztalják el a Washington Post publicistái azokat a jobboldali véleményvezéreket, akik a rendőrök brutalitásában a fekete gengszterkultúra megnyilvánulását látják.
Heather Mac Donald konzervatív elemző a Spectator magazinban abszurdnak, pontosabban faji demagógiának tartja a fenti baloldali értelmezéseket. Statisztikákat idézve rámutat, hogy a rendőrök sokkal inkább ki vannak téve a fekete bűnelkövetők általi erőszaknak, mint fordítva. 2021-es statisztikák szerint a rendőröket meggyilkolók között 40 százalék volt a feketék aránya. Ugyanebben az évben egy rendőrnek 400-szor nagyobb esélye volt rá, hogy egy fekete támadó meggyilkolja, mint egy fegyvertelen feketének arra, hogy rendőrök áldozata legyen. Mac Donald ezt nem is tartja meglepőnek, hiszen a fegyveres visszaélések a szegényebb, feketék által lakott területeken gyakoribbak – például Memphisben.
A szemle elején idézett Shapiro szerint a mindenhol rendszerszintű rasszizmust orrontó baloldal csak akkor lenne elégedett, ha az egész állami intézményrendszert, mindenekelőtt a rendőrséget felszámolnák. Ha ez megtörténne, akkor annak alighanem éppen a feketék lennének a legfőbb kárvallottjai.