Nyomtatás

A diaszpóra lázadása

2023. március 14.

Az amerikai zsidóság nagyobbik fele helyteleníti az izraeli kormány politikáját, és elfordul Izraeltől. A szekuláris és baloldali diaszpóra kezd függetlenné válni a zsidó államtól, és nemhogy nem követi annak jobboldali és vallásos politikáját, hanem szembeszegül vele.

Az Izrael és a zsidó diaszpóra közötti szakadék még sohasem volt olyan mély, mint most ” – írja a Jerusalem Postban Micah Halpern politikai elemző.

A zsidó állam alapértékeivel kapcsolatos vita jóval az Izrael megalapítása előtti időkre nyúlik vissza. A legnagyobb törésvonalat a szekuláris baloldal és a vallásos jobboldal szembenállása jelenti. A baloldal a felvilágosodás hagyományát és a liberális demokratikus elveket helyezi a középpontba, a jobboldal viszont a zsidó vallást és hagyományokat tartja Izrael legfontosabb értékeinek. A baloldal vágyaiban szereplő szekuláris és liberális nemzetállam elve nem egyeztethető össze a jobboldal teokratikus nacionalizmusával. A kérdés a zsidó diaszpórát is megosztja. Az amerikai zsidók kétharmada demokrata párti szavazó, viszont az ortodoxok hasonló arányban a republikánusok felé húznak. Az amerikai pártpreferenciák jól tükrözik az amerikai zsidók Izraellel kapcsolatos álláspontját is: a baloldali liberálisok például hevesen ellenezték a Netanjahu-kormányoknak a palesztinai arabokkal szemben követett radikális politikáját, az ortodoxok viszont támogatták. Az izraeli baloldal szétesését követő jobboldali kormányzás évei alatt az amerikai zsidóság baloldali többsége egyre inkább eltávolodott Izraeltől.

Halpern rámutat, hogy a fiatal baloldali amerikai zsidók számára sem Izrael állam, sem pedig a zsidó vallási hagyományok nem képviselnek kiemelkedő értéket. Korábban az amerikai zsidóság minden vita és különbség ellenére egységes tudott maradni legalábbis az Izrael melletti elkötelezettség ügyében, ám a baloldali fiatalok a woke baloldali értékek szellemében egyre többen emelik fel szavukat a zsidó nacionalizmus ellen, és vádolják az izraeli kormányt a palesztinok elnyomásával. Halpern úgy véli, hogy a vallásos radikálisokat is soraiban tudó új Netanjahu-kormány az alkotmánybíróság jogkörének drasztikus korlátozásával végképp elidegeníti az amerikai baloldali zsidókat – nemcsak a jobboldali kormánytól, hanem Izrael államtól is. (Az izraeli kormány azzal érvel, hogy most áll majd helyre az egyensúly a hatalmi ágak között.)

Hasonló véleményt fogalmaz meg egy másik liberális szerző, Thomas Friedman, a New York Times publicistája is. Szerinte a liberális demokrácia iránt elkötelezett amerikai zsidók nem hallgathatnak az izraeli kormány „bírósági puccsa” és a palesztinokkal szembeni politikája kapcsán, és nem tarthatják fenn Izrael állam támogatását alapvető politikai elveik feladása nélkül. Felidézi, hogy az izraeli baloldal prominens képviselői is arra kérik az amerikai zsidóságot, lépjen fel a Netanjahu-kormány bírósági reformja ellen. Friedman úgy látja, hogy Amerikában egyre inkább a protestáns jobboldal válik az izraeli kormány szövetségesévé. Felmérések szerint a baloldali, szekuláris amerikai zsidók nagyobb arányban tartották Trump elnök politikáját elfogultan Izrael-pártinak, mint a keresztények.

Friedman szerint nincs visszaút, és az amerikai zsidóságnak végleg le kell mondania az Izrael-központú szemléletről. Pontosan ezt sürgeti Gidi Grintesein elemző is a Times of Israel hasábjain:, az amerikai zsidóknak függetlenedniük kellene a szerinte „domináns cionista diskurzustól, amely amerikai zsidókat másodrendű zsidónak tartja”,  és Izrael helyett az Egyesült Államokban kellene mindent megtenniük a zsidósággal szembeni előítéletek letöréséért és liberális politikai elveik érvényesüléséért. Egyikük sem teszi fel a kérdést, mi lenne hosszabb távon Izraellel, ha az izraeli kormánnyal elégedetlen amerikai diaszpóra eltávolodna tőle, és nem támogatná.