„Hamarosan véget ér a nemzetállamok kora?”– kérdezi a Corriere della Serában Angelo Panebianco. És igennel válaszol. Az ok: a bevándorlás, amelynek következtében multikulturális társadalmak fognak kialakulni.

Efelől szerinte a demográfiai adatok nemigen hagynak kétséget. Afrika másfél milliárdnyi lakójához húsz éven belül további húszmilliárd társul, és nem lehet vitás, hogy sokmillió afrikai mozdul el Európa felé. Az eddigi egy-két millió csak az előőrs volt. Mindez nem lenne baj, ha a beáramlás lassú és rendezett volna. A tömeges, gyors és szabályozatlan bevándorlásból azonban súlyos konfliktusok keletkeznek, amelyeket Panebianco szerint a nemzetállamok nem lesznek képesek hatékonyan kezelni. Nem magyarázza meg miért, de azt reméli, hogy a szorosabb európai integráció meg tudna birkózni a feladattal. Elismeri, hogy a közös európai intézményrendszer, például az Európai Parlament eddigi teljesítménye nem éppen biztató, de talán ha majd csakugyan választott európai kormány jön létre, más lesz az eredmény.

Ernesto Galli della Loggia szintén lehetetlennek tartja a tengeri illegális migráció megállítását. De nem is találná erkölcsösnek: „mi olaszok mások vagyunk” – állapítja meg büszkén –, itt nem lehetne gumilövedékkel lőni az érkezőkre, mint ahogy spanyol rendőrség teszi a Marokkóval határos afrikai enklávék, Melilla és Ceuta drótkerítésénél. Vagyis a kormánynak és az ellenzéknek össze kellene fognia a beérkezők integrálása érdekében, de ehelyett egymást hibáztatják.

Annyi biztos, hogy az olasz politikusok, de még a kommentátorok között nincs olyan, aki egyszerűen lezárná az országot a hívatlan jövevények előtt. A l’Espressóban Simone Alliva egyenesen azt írja, hogy bevándorlók nélkül Olaszországnak nincs jövője, hiszen hosszú ideje igen alacsony a születésszám. Számokkal bizonyítja, hogy a bevándorlók jóval többet tesznek hozzá az állami költségvetéshez, mint amennyi juttatást kapnak onnan, de nem tárgyalja a többiektől külön az afrikai és közel-keleti, még kevésbé az illegális bevándorlókat.

Gianni Balduzzi, a szintén baloldali l’Inchiesta szerzője ugyancsak azt hangoztatja, hogy Olaszországnak múlhatatlan szüksége van bevándorlókra, méghozzá nagyon sokra, de azt is megállapítja, hogy a lakosság ezzel nincs tisztában. Ha az olaszok fenn akarják tartani magas életszínvonalukat, nem mondhatnak le a bevándorlókról. Csakis az a kérdés, képesek-e minél zökkenőmentesebben integrálni őket. De persze ezt nemigen vitatja senki; a vita az illegális migrációról zajlik, de arról sem ugyanúgy, mint a szárazföldi határokon érkezők esetében. A tengerre ugyanis nem lehet visszaküldeni az érkezőket.

A jobboldali Il Giornale hasábjain Francesca Galici arról számol be, hogy hétszázezer ember keresi az alkalmat Észak-Afrika partjainál, hogy hajóra szálljon. Közben a korábbinál sokkal több hajó érkezik Törökországból is, ahelyett, hogy gumicsónakokkal juttatnák át a migránsokat az embercsempészek a néhány kilométerre fekvő égei-tengeri görög szigetekre. Ott ugyanis a konzervatív görög kormány hatalomra jutása óta igen nehéz kijutni a menekülttáborokból és tovább utazni a szárazföldre. Egy másik cikkébe n Galici arról tudósít, hogy Nello Musumeci polgári védelemért és tengeri ügyekért felelős miniszter szerint a nyugat-európai vezetőknek „fogalmuk sincs arról, mi vár Európára,” s ennek megfelelően nem tesznek semmit, pedig Olaszország nem viselheti egyedül az illegális tengeri bevándorlás minden terhét. Vagyis a nagyon is jobboldali Musumeci sem gondolja, hogy meg lehetne állítani a bevándorlásnak ezt a formáját, csak a terheken szeretne megosztozni az Európai Unió többi tagállamával.