„Németországban ma a nők és a férfiak azonos mértékben elégedettek az életükkel” – olvassuk a grazi székhelyű Kleine Zeitung interjúját Martin Schröder német szociológussal.

Schröder március végén megjelent monográfiájában a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szubjektív percepciókat tárgyalja. Két nagy, összesen hétszázezer kérdőívet feldolgozó idősoros közvélemény-kutatás alapján azt vizsgálta, hogy mennyire elégedettek sorsukkal a férfiak és a nők. Az eredmény: nagyjából azonos mértékben. Összességében mindkét nem tízfokú skálán 7-esre értékelte saját életkörülményeit.

A szerző elismeri, hogy a két nem társadalmi helyzete nem azonos: a férfiak többet keresnek, a vezető beosztásban dolgozók között alacsonyabb a nők aránya és a gyereknevelést, illetve a háztartást többnyire a nők intézik. Schröder ezeket a különbségeket nem a nők hátrányos helyzetének és a diszkriminációnak a számlájára írja, hanem a nők tudatos választásainak tulajdonítja. A nemek közötti értékperefenciák különbsége már az iskolában megjelenik: a nők aránya magasabb a bölcsész-és társadalomoktatásban, az egészségügyi ellátásban, míg a mérnöki és természettudományokat a férfiak uralják. És nemcsak ott, ahol a hagyományos nemi szerepek elterjedtek: Svédországban, a női kvóták egyik úttörő államában alacsonyabb a nők aránya a mérnökképzésben képzésben, mint Törökországban. A nők általában a kevésbé kompetitív területeket kedvelik, szívesebben választják a gyereknevelést, amivel Schröder statisztikái összességében elégedettek, noha az alacsonyabb bérezést nehezményezik.

Schröder könyve nagy hullámokat vetett Németországban. Jutta Allmendinger berlini szociológus a Spiegelben közzétett lesújtó recenziójában elméleti és módszertani szempontból egyaránt tévesnek tartja Schröder megállapításait. Allmendinger szerint a szubjektív elégedettség összehasonlítása önmagában mit sem mond a nemek közötti egyenlőtlenségekről. A nők elégedettsége leginkább az objektív hátrányos társadalmi helyzet megváltoztathatatlanságba való beletörődés jele – véli Allmendinger, Schröder más bírálóihoz hasonlóan. Nem kevésbé abszurdnak tartja a feltételezést, miszerint a nők természet szerint mást akarnak, és szabadon választják az alacsonyabb fizetést, a rosszabb beosztást és a több fizetetlen házimunkát. Ha Schröder érvelése helytálló lenne, akkor egyáltalán nem is lenne szükség a nemek közötti egyenlőséget célzó szabályokra és intézményekre – jegyzi meg Allmeindinger. Ezt viszont Schröder sem állítja. Miközben illiberálisnak bélyegzi a nők objektív társadalmi egyenlőségét szorgalmazókat, Schröder is hosszasan értekezik a nők helyzetét javító intézkedések szükségességéről: a gender-semleges nevelésről, a munkaidő gyerekneveléshez igazításáról és a gyerektámogatások mértékének megemeléséről.

Hasonló szellemű kritikát fogalmaz meg Aurelie von Blazekovic a Süddeutsche Zeitung hasábjain. Ő egyenesen feminizmusellenességgel és tudománytalansággal vádolja Schrödert, amiért a nők szubjektív elégedettségéből arra következtet, hogy megvalósult a nemek közötti egyenlőség. Ezen az alapon azt is mondhatná, hogy Mexikóban fölösleges bármilyen törekvés az évi harmincezer emberölés csökkentése érdekében, elvégre a mexikóiak felmérések szerint boldogabbak, mint a németek.

„El kell választani a morális és az empirikus kérdéseket” – válaszolja Schröder a kritikákra a fent idézett interjúban. Minden társadalmi különbség ellenére a szubjektív boldogságérzet alapján kimondható, hogy a nők helyzete sokkal jobb, mint a nőket elnyomott áldozatnak tekintő feministák gondolják. Hozzáteszi, hogy egyetért a liberális feminizmus értékeivel, vagyis a méltányos esélyegyenlőség elvével. De nem támogatja az olyan, szerinte illiberális feminista javaslatokat, amelyek a nők egyenlőségét az eredmények egyenlőségén mérik és ezt kvótákkal akarják megvalósítani. Schröder úgy véli, egy liberálisnak tiszteletben kell tartania azt, hogy az emberek különbözőek, és a nők és a férfiak értékválasztásai eltérnek egymástól, ahelyett, hogy a társadalomra erőltetné az egyenlőségről és a boldogságról alkotott ideológiai nézeteit.