Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720
Nyomtatás

Romboljunk együtt!

2006. március 27.

Egy brit tv-csatorna arra szólította fel a nézőket, hogy maguk ítéljék halálra a legcsúnyább épületeket. A hatvanas évek házait utálják legjobban. Csak a nagyon régi méltó a megőrzésre?

Egy brit tv-csatorna arra szólította fel a nézőket, hogy maguk ítéljék halálra a legcsúnyább épületeket. A hatvanas évek házait utálják legjobban. Csak a nagyon régi méltó a megőrzésre?

A Channel 4 brit közszolgálati televízió egy évvel ezelőtt felszólította a nézőket, hogy nevezzék meg azokat az épületeket, amelyeket szeretnének eltüntetni. Tízezer javaslat érkezett, összesen ezer épületre. Ennek alapján választották ki „a piszkos tizenkettőt”, és Lebontás címmel négyrészes sorozatot készítettek, amely tavaly decembertől került adásba.

A kétes dicsőségen osztozó épületek zömét az elmúlt 50 évben emelték. Csak egy ipari létesítmény van közöttük. Legtöbbjük üresen áll. Leginkább a magas házakat utálják. Sok középületet, busz- és vasútállomást, valamint állítólag turistacsalogató csodát gyűlölnek a helybeliek.

Nagyon rájár a rúd az „új brutalizmus” szellemében fogant házakra. De a tv-sorozat egyik szakértője a stílus védelmére kel. Az új brutalizmus eredetileg nem szitokszó volt, hanem a nyersbetonra (fr. béton brut) utalt. Az irányzat úttörői, mint Le Corbusier, új térszemléletet és egyben újfajta közösségi életet akartak teremteni.

A törekvés néhány kiemelkedő alkotás ellenére kudarcot vallott. Legtöbb esetben a betonkolosszusok tervezésénél az olcsóság volt a legfőbb szempont. Az egész irányzat egy letűnt korszak osztálykülönbség-ellenes szemléletét tükrözi.

Jonathan Glancey, a Guardian dizájnkritikusa pusztító populizmust lát az építészeti kiszavazó-showban. A műsor a demokratikus vita örvén „a mindanyiunkban ott bujkáló rombolási ösztönt ébreszti fel”.

Ami nem tetszik a többségnek, egy kisebbségnek még tetszhet – fejtegeti Glancey. A mai horrorból holnapra kedves építészeti emlék lehet, a ma remekműveiből pedig horror. Így történt ez az álgótikus viktoriánus épületekkel, melyeknek nagy részét lerombolták, hogy az új brutalizmus remekeinek helyet adjanak.

Gavin Stamp építészettörténész, ha lehet, még hevesebben ostorozza a populizmust Antironda című cikkében. A sorozat végén – ígérik a tv-műsor készítői – mindenki szeme láttára, „ünnepélyesen lerombolják az ország legrondább házait”. Mire Stamp: „Az én szememben ez olyan, mint egy nyilvános kivégzés. És éppannyira nevelő hatású.”