„A bürokrácia rossz, a hivatalnokok az ellenségeink. Ha valami nem működik, akkor a bürokráciát hibáztatjuk. A bürokráciával szembeni düh köt minket össze” – olvassuk a Merkur magazinban Michel Küppers jogtörténész tanulmánynak is beillő esszéjét.
Reneszánszát éli az államapparátus visszanyesését és a fölösleges bürokrácia felszámolását ígérő kiadáscsökkentés ideológiája. Tavaly Milei argentin elnök motorososfűrésszel hirdetett radikális államtalanítási programot, az Egyesült Államokban Trump győzelme után Elon Musk és csapata kezdett hasonlóan drasztikus kiadáscsökkentésbe.
A bürokrácia utálata lényegében egyidejű a modern államigazgatás kialakulásával – jegyzi meg Küppers. Maga a ’bürokrácia’ kifejezés is szatirikus értelemben jelent meg a 18. században a fölösleges, értelmetlen és költséges adminisztratív pedantéria szinonimájaként. Bírálói a hivatalnokok uralmát kezdettől fogva összeegyeztethetetlennek tartották a népszuverenitás eszméjével, akárcsak a ma a „mélyállam” ellen fellépő politikusok.
Németországban is nagy hagyománya van a bürokráciaellenességnek – emlékeztet Küppers. Az államapparátus visszanyesése a hetvenes évek óta a jobboldal egyik fő ígérete. Angela Merkel 2005-ben például felére akarta csökkenteni az adminisztratív kiadások összegét. Elsősorban a radikális jobboldali AfD, a liberális FDP és a konzervatív CDU/CSU szorgalmazza a bürokrácia és vele az állami kiadások visszavágását, de mára már a baloldal is sorompóba állt.
Ám hiába a bükrácia-stop és a szabványosított hatékonyágmérés, a bürokrácia csak nem akar zsugorodni. (Elon Musk eredeti kiadáscsökkentésre vonatkozó terveiből mostanra 14 százaléknyi maradt, ám egyelőre még ennyinek megvalósulása is messze van.) A modern gazdaság és a jóléti társdalom nem képzelhető el bonyolult szabályozás nélkül. Sőt, mint a Frankfurter Allgemeine Zeitungban Stefan Kühl szociológus kifejti, a bürokráciacsökkentés maga is újabb szabályok megalkotását és még több hivatalnok alkalmazását teszi szükségessé. Az állami hivatalok hatékonyságának mérése jelentős többletadminsztrációval és költséggel jár. Arról nem is beszélve, hogy a bürokráciacsökkentés néha több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Küppers példaként az adózással kapcsolatos szabályok enyhítését említi, amelynek eredményeként becslések szerint jelentősen nőtt az adóelkerülés, vagyis végső soron nem nőtt, hanem csökkent az állam vagyona.
Küppers nemcsak eleve kudarcra ítéltnek, hanem kifejezetten kártékonynak tartja a demagóg bürokráciacsökkentést. Max Weberre utal, aki a demokráciát és a személytelen államigazgatást a jogállam és a racionális államműködés alapjának tekintette. A bürokratikus hatalom alternatívái, a karizmatikus és a patrimoniális hatalom viszont összeegyeztethetetlenek a demokráciával, csakúgy, mint a „dilettánsok uralma”.
Azt azonban Weber is elismerte, hogy a túlburjánzó bürokrácia korlátozhatja a demokráciát. Az állam szerepvállalásának átgondolása Küpper szerint sem ördögtől való, de nem motorosfűrésszel kell nekiesni, hanem alapos vizsgálatok után sebészkéssel. A bürokráciacsökkentés politikai kérdés, ám a kiadácsökkentés motorosfűrészes élharcosai – a radikális politikusok és a velük együttműködő multimilliomos vállalkozók – valójában saját politikai és gazdasági céljaikat akarják megvalósítani az állam racionalizálásának leple alatt, megkerülve a nyilvános vitát és a demokratikus intézményeket – gyanítja Küpper.
Más kérdés, hogy mennyi esély van a józan mérlegelésre. Küpper statisztikákat idéz, amelyekből kiderül, hogy 1994-ben a németek 58 százaléka, ma viszont már 92 százaléka elégedetlen a túlzott bürokráciával, hála az elmúlt évtizedek demagógiájának. Ekkora többséggel pedig aligha mernek szembemenni a politikusok.