„Ha véget vetünk a kétségbeejtően alacsony választási részvételnek, akkor visszaadunk valamit a demokrácia fényéből” – írja a Le Point-ben Julien Damon.
Ötven évvel ezelőtt a francia parlamenti választásokon 20 százalék körül volt a távolmaradók aránya, legutóbbi két választáson viszont már az 50 százalékot is meghaladta. Damon maga is elismeri, hogy a távolmaradás tiltásával a törvényhozók korlátoznák a választópolgár szabadságát éli. Ám nem nagyobb mértékben, mint amikor kötelezővé teszik a biztonsági öv használatát – teszi gyorsan hozzá. Hiszen a kötelező részvétel is meghagyja annak a lehetőségét, hogy a választó érvénytelen szavazattal adjon kifejezést érdektelenségének. Több mint húsz demokratikus országban kötelező a szavazás, például Ausztráliában és Belgiumban vagy Bolíviában és Brazíliában. A francia szenátust csaknem 160 ezres testület választja (a törvényhozás két házának képviselői, valamint a különböző szintű helyhatósági tanácsok tagjai és küldöttei), és nekik kötelező a részvétel. Van tehát francia jogi precedens, habár ezek az úgynevezett „nagy választók” nem mezei állampolgárok, hanem maguk is választott tisztségviselők.
Mint a Metazinban is olvasható volt, négy éve a legfiatalabb választói korosztálynak alig egynegyede vett részt a francia választásokon. (Azóta a résztvevők aránya a 20 százalékot sem éri el.) Erre Damon akkor még azt javasolta, hogy anyagilag ösztönözzék az első szavazókat a részvételre: készpénzzel, vagy úgy, hogy csak azok vehessék igénybe a 18 éveseknek járó 300 eurós kulturális célra költhető juttatást, akik szavaznak.
Most azonban már messzebbre menne ennél. És nincs egyedül. Franciaországban átlagban évente beterjesztenek valamilyen törvényjavaslatot, amely többé-kevésbé kötelezővé tenné a választásokon való részvételt. Ráadásul a lakosság kétharmada támogatja is az ötletet. Maga Macron elnök is felvetette 2019-ben, nem kellene-e kötelezni a választópolgárt a részvételre. Akkor a mai miniszterelnök François Bayrou úgy fogalmazott: „igen, ez is megoldás lehet”, és 2007-es elnökjelölti programjában szerepelt is ez az elképzelés. Igaz, két évvel korábban még rossz ötletnek tartotta. Szocialisták, zöldek is előálltak már az ötlettel, de soha nem lett belőle semmi. Nem is véletlenül, hiszen erős megfontolások szólnak ellene. És nemcsak az, hogy vajon milyen büntetés lenne egyáltalán elképzelhető távolmaradás esetére.
A Le Figaro kommentátora úgy fogalmazott, hogy a kötelező választójoggal a legitimitás után kapkodó politikusok saját gyengeségükről állítanának ki látleletet. Macron elnök egyik támogatója, az azóta elhunyt Gérard Collomb volt lyoni polgármester pedig azzal óvott a reformtól, hogy a kötelező választójog a rendszer iránt bizalmatlan emberek tömegeit kényszerítené az urnák elé, ők pedig többségükben a radikális jobboldali Nemzet Tömörülést erősítenék.