„Az élet meghosszabbításának eredményeként a gazdasági és a társadalmi stagnálás ideje köszönt be. Az idősek egyre nagyobb hányada szenved majd a leépüléstől, és a gazdasági következmények is súlyosak lesznek” – olvassuk Francis Fukuyama eszmefuttatását a szerző blogján.

Az elmúlt másfél évszázad során a világ minden részén jelentősen nőtt az elhalálozási életkor. A fejlett országokban több, mint kétseresére nőtt, Ázsiában és Afrikában még ennél is nagyobb mértékű volt az emelkedés. Számítások szerint gazdagabb államokban ma már 80 évnél is hosszabb életre számíthatnak a most született gyerekek, de Kínában is alig kevesebbre, és Indiában is meg fogják érni 70. életévüket.

A várható élettartam növekedése üdvös folyamat – írja Fukuyama. Ki ne örülne a gyerekhalandóság visszaszorulásának (a 19. század Európájában a gyerekek fele-harmada az ötéves kort sem érte meg), a betegségek gyógyíthatóságának, a szegénység csökkenésének, az erőszak és a háborúk visszaszorulásának? És ki csodálkozna azon, hogy dúsgazdag milliárdosok hatalmas összegekkel támogatják az élet további meghosszabbítását célzó kutatásokat, amelyek siker esetén az optimisták szerint akár 100 év fölé lökhetik a várható élettartamot.

Ám az elöregedésnek súlyos társadalmi és politikai hatásai is lennének – jegyzi meg az amerikai filozófus. Az eltartottak arányának emelkedése gazdasági lassuláshoz vezethet, és fenntarthatatlanná teheti a nyugdíj- és az egészségügyi ellátórendszert. Az idősebbek általában konzervatívabbak, ami nemcsak az életkorból következik, hanem abból is, hogy átlagosan nagyobb összvagyonnal rendelkeznek, mint a fiatalok. Egyes szerzők már nemzedékek közötti gyarmatosítástól tartanak: az egyre népesebb idős eltartott korosztály érvényre juttatja politikai akaratát és elvonja az erőforrásokat a fiataloktól, akik így egyre radikálisabbá válhatnak (aminek a jelei már ma is megmutatkoznak).

És még csak az sem biztos, hogy egyéni szempontból feltétlenül kívánatos lenne az élettartam meghosszabbítása. Fukuyama attól tart, hogy az egészségben eltöltött évek nem tartanának lépést a várható élettartam növekedésével. Magyarán tovább élnénk, de ezzel leginkább a fizikai és a szellemi leépülésben töltött éveink száma nőne. A nyolcvanévesek közel fele ma is öregkori degeneratív betegségektől, mindenekelőtt Alzheimer- vagy Parkinson-kórtól szenved.