„A digitális média aláássa az írásbeliséget, aminek súlyos következményei vannak elménkre és kultúránkra. Az absztrakt gondolkozás képessége meggyengül, a racionalitás teret veszít az érzelmi érveléssel, az egyetemesség a törzsi szemlélettel szemben, az egyéni ítéletalkotás helyét a csordaszellem veszi át. Az intellektuális visszaesés pedig a demokrácia hanyatlásához vezet” – olvassuk a Vox magazinban Eric Levitz esszéjét.
Régóta tudjuk, hogy a kommunikációs technikák nem semlegesek: a kommunikáció formájának társadalmi és politika következményei vannak. Walter Ong kultúrtörténész közel negyven éve megjelent úttörő munkájában arra mutatott rá, hogy a modern demokrácia kialakulásához elengedhetetlen volt az írásbeliség megjelenése. A szóbeli kultúrákban az ismeretek átadása személyesen történt, ami kevesebb lehetőséget adott az egyéni, kritikai reagálásra. A szóbeliség az ismétlésnek és az egyszerű üzeneteknek kedvezett. Az írásbeliség ezzel szemben lehetőséget teremtett a személytelen ismeretátadásra, összetett és absztrakt gondolatok megfogalmazására, ami Ong szerint a demokratikus kultúrához szükséges individualizmus és univerzalizmus feltétele.
Az internet elterjedése azonban aláássa az írásbeliséget. Ong már a televízió kapcsán is a második szóbeliség korának beköszöntétől tartott. Levitz statisztikákat idéz, amelyekből kiderül, hogy az internet korában még kevésbé olvasunk hosszú és bonyolult írásokat, viszont annál több videót fogyasztunk. Kutatások szerint ennek súlyos kognitív következményei vannak. Koncentrációs képességünk csökken, a racionális érvek helyett a folyamatosan sulykolt faék-egyszerűségű állításoknak adunk hitelt. Hovatovább a politikusaink is emotikonokkal kommunikálnak, ami tovább fokozza az ideológiai megosztottságot és egyre demagógabbá teszi a közbeszédet. Egyes kutatók szerint mindez a liberális demokrácia ellehetetlenüléséhez vezet.
Levitz esszéje végén megjegyzi, hogy az írásbeliség, a racionális gondolkozás és a demokrácia viszonyával kapcsolatos lineáris összefüggést sokan vitatják. Például megjegyzik, hogy a szektás demagógia nemcsak a tanulatlan választók körében terjed, hanem az egyetemet végzett elit köreiben is. Ráadásul, mint már George Orwell is megállapította, gyakran éppen az igazság nyers és kendőzetlen kimondása erősíti a demokráciát, nem pedig a bikkfanyelvbe és eufemizmusokban burkolt csúsztatások.
Mindennek fényében Levitz eltúlzottnak tartja a félelmet, hogy az írásbeliség hanyatlása maga alá temeti a demokráciát. A tanult elit aggodalmai részben saját státuszvesztéséből fakadnak. Az írásbeliség visszaszorulásával, a közösségi médián folytatott közvetlen politizálás térnyerésével ugyanis a közbeszéd irányítása egyre inkább kicsúszik az írástudó értelmiség kezéből.