„A fiatalok szocializációja az elmúlt negyedszázad egymásra halmozódó válságai közepette zajlott le. Nem csoda, hogy bizalmatlanul tekintenek az intézményrendszerre” – olvassuk Anne Muxel veterán szociológus esszéjét a Sciences Po honlapján.
A 35 évesnél fiatalabb felnőtteknek fele sem gondolja, hogy a jövőben Franciaországban javulna az élet – idézi Muxel egy tavalyi felmérés adatait. Többségük elégedetlen az állami intézményekkel, sőt az egész demokratikus rendszerrel is. Csupán hatvan százalékuk gondolja, hogy a választásokkal érzékelhető eredményt lehet elérni az ország életében. A szociológus szerint az elégedetlenség jó esteben egy jobban működő demokrácia útját is megnyithatja. Rosszabb esetben a demokrácia leromlását is eredményezheti. Sőt, autoriter erőket is győzelemre segíthet, bár az erőszakra is hajlamos radikális fiatalok részaránya csak valahol 10 és 20 százalék között mozog.
Közben egy számos európai országot felölelő ifjúsági felmérés azt mutatta ki, hogy a Z-generáció tagjai, vagyis az 1997 és 2012 között születettek minden korábbi nemzedéknél kevésbé bíznak a demokráciában. Igaz, még mindig 57 százalékuk híve a demokratikus berendezkedésnek, de a korábbi nemzedékeknél ez az arányszám sokkal magasabb. Viszont 26 százalék egyenesen a tekintélyelvű kormányzás mellett voksolna.
A Telegraphban Daniel Johnson úgy fogalmaz, hogy a fiatalok az 1930-as évek óta nem haragudtak ennyire országuk vezetőire. Nemcsak hogy csalódtak a demokráciában, amelyet a vasfüggöny leomlásakor szüleik megdicsőülni láttak, hanem egyenesen dühösek. És az olyan fiatalok közül, akik úgy érzik, hogy hátrányos helyzetben vannak, csupán minden harmadik tartja jó rendszernek a demokráciát. A politikai osztály – írja Johnson – túl sokáig használta a demokráciát a maga javára. Vajon a következő majd válaszul zsarnokok kezére adja magát?
A Linkiesta című olasz internetes napilapban Federica Valcauda szintén veszedelmesnek tartja, hogy a fiatalok körében nem evidencia a demokrácia előnye minden más kormányzati rendszerrel szemben. A magyarázatot egyrészt abban látja, hogy a megkérdezett fiataloknak csupán alig több mint harmada elégedett a kormánnyal. Másrészt pedig abban, hogy csaknem negyven százalékuk nem tekinti különösebben demokratikusnak az Európai Uniót. Márpedig más demokráciát e kettőn kívül nem ismernek. Valcauda szerint ezen a jobb tájékoztatás segíthetne, és például a közmédiának nagy feladatai lennének e téren. Más kérdés, hogy a 16-23 éves korcsoport heti 33 órát tölt a tévé előtt (akkor sem a közszolgálati műsorokat nézi elsősorban). Ez csaknem 80 százalékos visszaesés a tíz évvel ezelőtt mért adatokhoz képest.