„Az új vagyonadóhoz fűzött várakozások erősen túlzóak” – olvassuk a Le Point-ben Kevin Badeautól, aki szakközgazdászok véleményével igyekszik alátámasztani álláspontját.
Sébastien Lecornu, a szeptember 9-én kinevezett legújabb miniszterelnök mögött nem áll többség a Nemzetgyűlésben. A baloldal és a jobboldal fő erői egyaránt elégedetlen tömegeket képviselnek, a közép pedig önmagában kisebbségben van. Elődje, François Bayrou 40 milliárd eurós hiánycsökkentést tervezett a jövő évi költségvetésben, és egykettőre megbukott vele. A baloldal megszorítások helyett Gabriel Zucman közgazdászprofesszor ötletének alapján a nagy (100 millió eurónál nagyobb értékű) vagyonokra évi 2 százalékos adót vetne ki. Ez állítólag 20 milliárd eurót hozna a költségvetésnek. Az ötlet egyszer már átment a Nemzetgyűlésen bal- és jobboldali szavazatokkal, de a Szenátus nagy többséggel leszavazta. Az új miniszterelnök ellenzi a Zucman-adót, de tudja, hogy valamennyit engednie kell, különben őt is kiszavazza a székéből a törvényhozás. Ez esetben új választás jöhet, de az sem igen hozna más eredményt, mint a másfél évvel ezelőtti. Ezért Lecornu mégsem zárkózik el mereven a Zucman-adó gondolatától.
A baloldal az igazságosság nevében követeli a gazdagok további megadóztatását (ingatlanadó ma is van, földadó nemkülönben, és külön adó terheli az 1,3 millió eurónál többet érő ingatlanokat). Badeau elismeri, hogy nagyok a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek, de megjegyzi, hogy a szociális transzferek a vagyonos családok és a szegény háztartások jövedelme közötti 18-szoros különbséget 3-szorosra csökkentik. Tény viszont, hogy a vagyonok terén ez nem történik meg. A lakosság legtehetősebb 1 százaléka ma a teljes vagyon 27 százalékát birtokolja (4 százalékkal többet, mint tíz évvel ezelőtt).
Mindenesetre a Zucman-adót a termelő vagyonra is kivetnék, ezt pedig a lap által megkérdezett közgazdászok veszedelmesnek tartják. Mindenekelőtt súlyosan hatna a leginnovatívabb francia vállalkozásokra. A Mistral AI mesterségesintelligencia-program tulajdonosai például még mínuszban vannak, fejlesztési kiadásaik csak ezután térülhetnek meg. Ha azonban az alapítók 20 százaléknyi tulajdonrészük után 56 millió euró adót lennének kénytelenek fizetni, el kellene adniuk a tulajdonrészüket. Nem véletlen, hogy a jövedelmeket szokás megadóztatni, nem a termelő vagyont.
Arról nem szólva, hogy ha így bánik az állam a leginvenciózusabb vállalkozóival, akkor azok elvándorolhatnak, mások pedig eleve más országban igyekeznek majd új vállalkozást alapítani. Franciaország 1982-ben vezette be a vagyonadót (később megszüntették, majd újra bevezették, utóbb többször átalakították, végül ebből lett a nagyértékű ingatanok adója). 2015-re a külföldre menekülés okozta GDP-kiesés 45 milliárd eurót tett ki, ennek (elmaradt) adóbevétele pedig több mint 20 milliárd euró. Pont amennyit most a Zucman-adó lenne hivatva beszedni. Igaz, a Le Monde hasábjain hét neves közgazdász úgy számol, hogy a valós várható bevétel nem haladná meg az évi 5 milliárdot. Igen ám, csakhogy a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint a Zucman-adó terve a lakosság 86 százalékának támogatását élvezi.