„A franciák nem tudják elviselni a nyugdíjkorhatár emelését. Ez pszichológiai adottság, ezen nem lehet változtatni” – jelentette ki a francia állami televízió műsorában Philippe Aghion, aki harmadmagával az idén nyerte el a közgazdasági Nobel-emlékdíjat.

Európában a kormányok versengve emelik a nyugdíjkorhatárt, hogy az egyre kevesebb befizető járulékából ki tudják fizetni az egyre több nyugdíjas járadékát. Németországban és Hollandiában 67 évben állapították meg a korhatárt, Dániában már a 70 éves korhatáron gondolkodnak. Franciaországban csupán 64 év volt a cél, de a szeptember elején kinevezett Sébastien Lecornu miniszterelnököt elődjéhez hasonlóan azonnal megbuktatta volna a parlament, ha meg nem ígéri, hogy felfüggeszti a reformot.

Aghion professzor azt javasolja, hogy egy meghatározandó szolgálati idő kitöltése után mindenki maga dönthesse el, mikor megy nyugdíjba, és minél később hozza meg ezt a döntést, annál magasabb nyugdíjat fog kapni. Szerinte különben az idősek azért akarnak minél hamarabb nyugdíjba menni, mert nehéz munkát kapniuk. A francia vállalatokban az a szokás (Aghion szavaival szólva „kultúra”) alakult ki, hogy az ötven év felettiektől meg kell szabadulni. Ugyanígy fiatalokat sem szeretik felvenni. Franciaországban nemcsak hogy alacsony a munkaórák heti száma, hanem kevesen is dolgoznak. Ezen kell változtatni, valamint a termelékenységen, és így megteremthető az a nagyobb bruttó hazai termék, amelyből fedezni lehet az idősek ellátását is. Hogy milyen nyugdíjrendszerben, az más kérdés, mindenesetre a professzor azt hallotta Macron elnöktől, hogy kész népszavazást tartani a kidolgozandó új nyugdíjrendszerről.

Az új munkaügyi miniszter, Jean-Pierre Farandou maga is több verziót tart elképzelhetőnek, és új tanácskozás-sorozatot tervez erről az érdekeltekkel. Azt is megpendítette, hogy részben vagy egészben áttérhetnek a tőkefedezeti nyugdíjrendszerre. A világháború előtt működtek ilyen nyugdíjbiztosítók, csakhogy a háború elfüstölte a megtakarítások értékét. Emiatt vezették be Európa-szerte a felosztó-kirovó rendszert. A demográfiai változások miatt azonban most ez van válságban.

Emmanuel Berretta, a Le Point vezércikk-írója szerint hiába tologatják a nyugdíjkorhatárt egyre későbbre, hiába módosítgatják újra és újra a nyugdíjrendszert, mert ez nem hat a fő veszély ellen. Nem a demográfia okozza ugyanis a legnagyobb bajt, hanem a mesterséges intelligencia. Egy francia kisvállalkozás példáját hozza fel bizonyítékul. Az adatbevitelt és feldolgozást most tíz ember végzi, de hamarosan csak három marad meg közülük, az elbocsátandó hét ember munkáját ugyanis a mesterséges intelligencia veszi át. Persze az új technika is teremt munkahelyeket. A hét elbocsátandó közül azonban csak egy-kettő lesz programozó, a többiek kisebb jövedelmet nyúltó munkát fognak találni. Az összesített nyugdíjbefizetés összege tehát csökken. Mi lehet a megoldás? Berretta szerint a mesterséges intelligencia révén keletkező hozzáadott értéket kell megadóztatni, és ezt a bevételt a nyugdíjkasszába kell irányítani. A korhatáremelés ugyanúgy nem segít, ahogy az árvízvédelmi töltéseket sem érdemes a végtelenségig emelni: a víz utat tör magának – ha nem felül, akkor alul.