„Az alkotmány előírja, hogy az igazságszolgáltatás független legyen. Ezt támadja a kormány reformtörvénye” – olvassuk a balliberális Il Fatto Quotidianóban Gianfranco Amendola volt bírótól.

A római parlamentben nagy adok-kapok közepette megkezdődtek egy jövő februári népszavazás előkészületei. A jobboldali többség által megfogalmazott alkotmánymódosítás szigorúan elválasztaná az igazságszolgáltatáson belül az ügyészi és a bírói struktúrát. A kormányoldalnak nincs alkotmányozó többsége, ezért népszavazáson kell érvényre juttatnia reformját.

Amendola szerint a bírók és az ügyészek közé szükségtelen falat emelni. Már eddig is két ízben szigorították a két karrierpálya közötti vándorlást, és a legutóbbi óta a karrierváltás az összes bírói és ügyészi állás alig egy százalékát érintette. Attól egy ügyész még nem fogja jobban üldözni a bűnt, ha nem lehetett és a jövőben sem lehet bíró. Ez jogászi és emberi elkötelezettség függvénye, az pedig nem változik az intézményi struktúrák megkétszerezésével. Továbbá eddig az ügyészek és a bírák kinevezéséről és fegyelmi ügyeiről a Legfelsőbb Bírói Tanács döntött, amelyet a bírák és az ügyészek választottak. A kormány reformtörvénye két külön szakmai tanácsot állítana fel, és a tagokat a parlament által elfogadott feltételeknek megfelelő bírák közül sorsolással választanák ki. Amendola szerint ezzel megszüntetik a valódi bírói önigazgatást, és kiszolgáltatják az ügyészi és a bírói szakmát a politikának.

 „A reform nemhogy veszélybe sodorná a független igazságszolgáltatás alkotmányos elvét, ellenkezőleg: érvényre juttatja” – veti ellen Daniela Simonetti a kormánykoalícióhoz közelállónak számító Ad hoc Newsban. Először is szerinte éppen az eddigi rendszerben érvényesült a politika, mivelhogy a bírói tanácsban különböző irányzatok egymás közötti küzdelme, illetve alkuja döntött arról, kit hova nevezzenek ki, illetve milyen útmutatást adjanak a bíráknak, vagy éppen milyen büntetést rójanak ki egyikre-másikra. A sorsolás módszere ennek véget fog vetni. Simonetti úgy látja, hogy a reform igazságosabbá tenné a bíróságok működését: ha ugyanis a bíró és az ügyész ugyanannak a hivatásrendnek a tagja, akkor lényegében egy oldalon állnak. Ha viszont majd egymástól független hivatásrendhez fognak tartozni, akkor a bíró semleges fél lesz, nem a vád szövetségese.

Lehetséges, hogy a kétségkívül jól hangzó érvek mögött az a kormánypárti nézet búvik meg, miszerint a bírák között a baloldaliak vannak túlsúlyban, az önigazgatás ezért baloldali fölényt jelent a kinevezéseknél. Három éve, amikor legutóbb választották újra a bírói tanácsot, az Il Foglio hasábjain Ermes Antonucci azt állapította meg, hogy „balközép húzóerő” érvényesül a testületben. Amikor pedig az idén ősszel a tanács megválasztotta a Semmitőszék tagjait, Luca Fazzo az Il Giornaléban igy füstölgött: „a bírói baloldal már a Semmitőszékre is rátette a kezét”. A Corriere della Serának adott interjújában Fabio Pinelli, a Bírói Tanács alelnöke elutasítja a politikai elfogultság vádját. Azzal védekezik, hogy a kinevezési döntéseket átlagban 80 százalékos szavazattöbbséggel hozzák.