„Ez évtizedek óta a legpozitívabb jelenség az amerikai külpolitikában” – írja Georgij Aszatrjan politológus az Izvesztyijában az új amerikai nemzetbiztonsági stratégiáról.

Mint a Metazinban is olvasható volt, a dokumentum megrökönyödést váltott ki az Egyesült Államok európai szövetségeseinek körében. Többnyire úgy értelmezték, hogy Washingtonnak mindenekelőtt Európa okoz bosszúságot, Moszkva annál kevésbé. Aszatrjan, aki hadigazdaságtant és stratégiai tudományt oktat a nagy moszkvai Kutatóegyetemen, továbbá szakértőként működik közre az Oroszországi Külügyi Tanács tevékenységében, úgy látja, hogy az év elején „bizonyos mértékben a Kreml ideológiai szövetségesei költöztek be a Fehér Házba”. Trump és legközelebbi munkatársai azóta bebizonyították, hogy szakítani akarnak azokkal a „dogmákkal, törvényekkel és stratégiákkal”, amelyek az elmúlt évtizedekben meghatározták az Egyesült Államok szerepét a világpolitikában. Ma az orosz vezetés olyan emberekkel tárgyal Ukrajnáról, de következésképp a világpolitika jövőjéről is, akik hetven év amerikai globalista külpolitikájának antitézisét képviselik. Aszatrjan szerint máris önálló új amerikai világszemlélet lépett működésbe, és ezt trumpizmusnak nevezi. Ennek „prioritásai, értékei és rokonszenvei – állapítja meg – összehasonlíthatatlanul közelebb állnak a mieinkhez, mint a klasszikus neoliberális amerikai felfogáshoz”.

Felvetődik a kérdés, hogy ha így van, akkor miért nem született semmilyen megállapodás Ukrajnáról az orosz-amerikai tárgyalásokon. Asztarjan szerint azért, mert az orosz javaslatok elfogadása nagy fordulatot jelentene, az ilyesmi pedig időt igényel. Az amerikai politikai rendszer túl soktényezős ahhoz, hogy akár csak az ukrajnai konfliktus is egycsapásra megoldódjék. Másodszor is, az orosz álláspontnak „hatalmas és igen hangos ellenzői vannak”. Aszatrjan abban bízik, hogy az orosz hadsereg szívós előnyomulása elkerülhetetlenné fogja tenni a megállapodást.

Ugyancsak a Kreml szócsővének számító Izvesztyijában Dmitrij Novikov, aki geopolitikát és politikai földrajzot tanít a moszkvai Kutatóegyetemen, apokaliptikus spekulációnak minősíti Trump európai ellenfeleinek azt a véleményét, miszerint  az amerikai elnök tálcán nyújtja át Ukrajnát Putyinnak. Egyúttal az orosz infotérben terjedő derűlátást is igyekszik csillapítani, holott érthetőnek látja a nagy optimizmust, minthogy az orosz offenzíva sikereket ért el a közelmúltban, továbbá mivel az ukrán kormányt korrupciós botrányok gyengítettek meg. Kijevben azonban még mindig nem érett meg a helyzet arra, hogy Ukrajna beletörődjék négy megye átadásába. A legkönnyebben talán abban lehetne megegyezni, hogy Ukrajna ne legyen NATO tagállam, ezt ugyanis a Nyugat gyakorlatilag már levette a napirendről.

A Izvesztyija egy harmadik szerzője, Szaid Gafurov közgazdász nem a tárgyalásokban bízik, hanem az orosz haderő sikereiben, illetve az ukrán állam pénzügyi összeomlásában. A legutóbbi napok korrupciós botrányait azzal magyarázza, hogy az ukrán vezetés legbefolyásosabb emberei a vesztüket érzik. Szerinte szándékosan adósítják el országukat, mert az így befolyó pénz egy részével majd külföldre menekülnek, ha bekövetkezik az összeomlás. Gafurov úgy tudja, hogy az amerikai féllel azért éppen Dmitrij Kirijenko külgazdasági szakértő tárgyal, mert a majdani megállapodásnak arra is ki kell terjednie, mekkora részt vállaljanak az ukrán államadósságból az Oroszországhoz csatolt, illetve csatolandó területek.