Nyomtatás

Első nemből második

2026. január 11.
CC edenpictures CC edenpictures

Az amerikai apák soha nem töltöttek még ennyi időt gyerekneveléssel, mint most. A szerepváltás azonban sok esetben identitásválságot, magányt és párkapcsolati feszültségeket okoz. A gyereket nevelő apukák ugyanarra panaszkodnak, amire korábban a főállású anyukák.

Az amerikai férfiak a modern történelemben soha nem vállaltak akkora részt a gyereknevelésből, mint ma. De mit jelent ez a munkára, a házasságra, a barátságokra és a szexre nézve?” – olvassuk a Erin Somers amerikai publicista riportját az „inkluzív új férfiasság” irányelvét képviselő Gentlemen's Quarterly magazinban.

Az elmúlt évtizedekben a fejlett országok nagyot léptek előre történt a nemek közti egyenlőség terén. Az Egyesült Államokban több nő szerez diplomát, mint férfi. A háztartások 45 százalékában a feleség legalább annyit keres, mint a férj. A gyerekes családok ötödében az apák mennek GYES-re.

A főállású apaság terjedését a progresszívok jelentős pozitív változásnak értékelik a nemek közötti egyenlőség szempontjából. Az érintettek azonban kevésbé lelkesek. A nemi szerepekkel kapcsolatos hagyományos elvárások ugyanis nem tűntek el. A Somers által megkérdezett főállású apáknak gyakran magyarázkodniuk kell. Délelőttönként a játszótéren idegennek érzik magukat az anyukák között.

A legtöbben maguk is nagy veszteségnek élik meg, hogy feladták karrierjüket. Mivel nem keresnek, kitartottnak érzik magukat, és ezért frusztráltak és lelkifurdalás gyötri őket. Sokan elszigetelődnek, elszakadnak a barátoktól és magányossá válnak. Nem ritka a baba születése utáni depresszió, az egyéb mentális betegségek és az alkoholizmus. Többen panaszkodnak kiégésre és kimerültségre.

Jellemző a párkapcsolatok kihűlése is, az intimitás és a szex eltűnése – jegyzi meg Somers. Megesik, hogy a főállású apukának nincs kedve összebújni az egész napos gyerekpesztrálás után, de az sem ritka, hogy a családfő szerepét betöltő feleségek nem találják elég férfiasnak és romantikusnak a gyerekkel gügyögő, fürdőköpenyben házitündérkedő férjet. Gyakran csak ront a helyzeten, ha az apukák nyíltan beszélnek a problémáikról, hiszen az efféle panaszkodás végképp férfiatlannak számít.

Esszéje végén Somers megjegyzi, hogy a legtöbb főállású apuka a jövő miatt is szorong. Ha egyszer véget ér a gyereknevelés, attól félnek, hogy akkor sem találnak majd vissza a régi életükbe és énjükhöz.