„Tetszik vagy sem, a gazdagok a demokrácia fontos bástyái” – olvassuk a Law & Liberty hasábjain James E. Hartley közgazdász recenzióját John McGinnis alkotmányjogász A demokráciának szüksége van a gazdagokra című február elején megjelent könyvéről.
A gazdagokat szinte mindig és mindenhol utálják. Még Amerikában is, ahol a vagyont az egyéni érdem, a tehetség és a szorgalom bizonyítékának szokás tekinteni, a népesség több mint fele úgy véli, hogy a gazdaságot és a politikát néhány milliárdos irányítja. Ebből a felfogásból az következik, hogy a tehetősek a demokrácia ellenségei.
McGinnis szerint azonban éppen fordítva áll a helyzet. A demokrácia idealizált változatára épülő demokráciaelméletek azt feltételezik, hogy a társadalmi nyilvánosság minden vélemény számára egyenlő esélyt teremt. Csakhogy ma a közvéleményt leginkább meghatározó kulturális elit egyre inkább egyoldalú. McGinnis úgy látja, hogy a médiában, az egyetemeken és az értelmiségen belül a baloldali vélemények vannak túlsúlyban. Így azonban a nyilvánosság aligha lehet képes kellőképpen kontrollálni a vele ideológiai tekintetben hasonszőrű baloldali kormányokat.
A gazdagok viszont ideológiai tekintetben sokkal kiegyensúlyozottabbak, és többségükben nem közpénzeknek köszönhetik vagyonukat, és nincsenek is kiszolgáltatva a mindenkori kormányoknak. Az ő vagyonuk és befolyásuk jelentős erőforrás a fősodorból kiszoruló nézeteket valló politikai erők számára. Ezzel pedig a túlzott hatalomkoncentráció kialakulásának esélyét csökkentik. „A tehetősek nemhogy nem ellenségei a demokráciának, hanem sokkal inkább elengedhetetlen elemei. Nemcsak a nemzet pénztárcáját gazdagítják, hanem a közélet szövetét is erősítik.”
Úgy is felfoghatjuk, hogy a hatalomtól viszonylag független gazdagok a közélet és a civil szféra befolyásolásával ellensúlyozhatják a kulturális hegemóniára törekvő mindenkori kormány és kormánypárti elit hatalmát. Ezzel pedig az informális súlyok és ellensúlyok rendszerét erősítik – véli McGinnis.
Az utolsó fejezetben McGinnis az új jobboldalt bírálja, amiért átvette az elitellenes populista baloldaltól a gazdagok és különösen a tehetős filantrópok elleni hangulatkeltést. McGinnis attól tart, hogy ez elijesztheti a jobboldallal rokonszenvező milliárdosokat, márpedig az ő anyagi támogatásukra addig legalábbis szükség van, amíg megtörik a baloldali kulturális hegemóniáját. A recenzens ezzel egyetért, megjegyezve, hogy akkor is kellenek majd politikailag aktív, adakozókedvű emberbarátok – a baloldalon. „A gazdagok nemcsak addig kellenek, amíg a woke csőcseléket lecserélik a MAGA-csőcselékre.”