„A hátrányos helyzetet figyelembe kell venni az egyetemi felvételinél, de ez nem azonos a bőrszín, a származás szerinti gépies diszkriminációval” – írja az Argument magazinban Kelsey Piper

Piper egyetért azzal, hogy jobb a diákoknak, ha társaik származását és nézetrendszerét tekintve sokszínű egyetemre járnak. Azt is helyesli, hogy a nehezebb körülmények közül érkező diákok kedvezőbb elbírálásban részesüljenek. Csakhogy az etnikum szerinti pozitív diszkrimináció valójában nem ezt a célt szolgálta. A döntéshozók ugyanis a jelentkezők származását minden másnál fontosabb tényezőnek tekintették.

Régebben ezzel a fehérek felvételi esélyei csökkentek, újabban viszont elsősorban az ázsiaiakéi, mivel ők kiemelkedően jó vizsgaeredményekkel jelennek meg a felvételizők között. A rasszkategóriák közül a feketék és a spanyolajkúak szorultak rá leginkább a pozitív diszkriminációra, ám ez gépiesen történt. Hasonló pontszámot elért jelentkezők esetében egy magát ázsiai származásúként azonosító felvételizőről azt írták, hogy „szó sem lehet róla”, ha viszont „barna” ösztöníjra is javasolták. Bár a fekete diákok átlagos családi helyzete jóval nehezebb az átlagosnál, a bőrszín önmagában mégsem tudósít a család anyagi és szellemi helyzetéről. Piper szerint az ilyen pozitív diszkrimináció célja nem a rászorulók megsegítése, hanem a kedvező felvételi statisztika előállítása volt.

Miután a Legfelsőbb Bíróság betiltotta a pozitív diszkrimináció gyakorlatát, a felvételi során, a fekete és a hispán diákok aránya összességében 18 százalékkal csökkent. A megoszlás azonban egyenetlen. Az elitegyetemeken  30-40 százalékos a visszaesés, az ötven legtekintélyesebb magánegyetem átlagában 27 százalék, viszont az állami egyetemeken nőtt az afroamerikai felvettek aránya.

Piper nem veti fel, hogy nem a felvétenél kellene kivételezni a gyengébb felkészültségűekkel, hanem az esélyegyenlőség növelésével, például korrepetálással volna célszerű pótolni a hátrányaikat. Ez nagyobb segítség lenne, mint amikor a bürokrácia beavatkozik a tudás szerinti rangsorba. Piper mindenesetre liberális szempontból elfogadhatatlannak tartja a rassz szerinti pozitív diszkriminációt, mivel az nem az egyén helyzetet veszi figyelembe, hanem etnikai alapon meghatározott csoportok átlagát. Piper kutatásokat idézve megjegyzi, hogy az amerikaiak jelentős többsége egyetért a Legfelsőbb Bíróság döntésével. Még az afroamerikaiak relatív többsége is: 47 százalék ellenzi, viszont csak 36 százalékuk helyesli a pozitív diszkriminációt.