„Erdogan, Modi, de még Putyin is dekoloniálisnak mondja magát” – olvassuk a Jungle World berlini magazin interjúját Benjamin Zachariah történésszel, a májusban megjelent Posztkoloniális nép című könyv szerzőjével.

Zachariach könyvében élesen bírálja a nyugati haladó baloldalon népszerű poszt- és dekolonizációs elméleteket, amelyek önmeghatározásuk szerint ara törekszenek, hogy feltárják és lebontsák a gyarmatosítás tartós hatalmi és kulturális örökségét, valamint teret adjanak az elnyomott és marginalizált népek nézőpontjainak, és így előmozdítsák függetlenségüket. Nem mintha Zachariach fölöslegesnek tartaná a gyarmatosítás örökségének vizsgálatát, ám a Nyugatot általában kollektív bűnösnek bemutató, a világot elnyomók és elnyomottak szembenállásaként leíró megközelítést leegyszerűsítőnek és kártékonynak tekinti.

Zachariach szembeszáll a dekolonizációs diskurzust kulturális marxizmusként értelmező megközelítésekkel. A posztkoloniális és dekoloniális gondolkodást a romantikus nacionalizmus örökösének, tekinti mivel a felvilágosodás univerzalizmusával szemben olyan organikus közösségképet állít, amely a közös emlékezetet, az örökölt sérelmeket és az autentikus kultúrát tekinti a politikai közösség alapjának. A völkisch, népnemzeti, sőt, a nemzeti szocialista ideológia régebbi változataiban a vér, a föld és a faj teremtette meg ezt az egységet. Mai változataiban ezek helyét gyakran az elnyomás és az örökölt áldozati státusz foglalja el. Csak az elnyomott, áldozati csoport más, az esszencializáló fogalmakra épülő identitáspolitika, a sérelem nyelve és az áldozati logika ugyanaz – állítja Zachariach.

A szovjet idelógusok, akik az emberi jogokat és a demokráciát a Nyugat értékeit tükröző és érdekeit szolgáló, a szellemi gyarmatosítás eszközének tekintették (persze csak a nyugati imperializmus bírálatakor) előszeretettel használták a dekolonizáció szótárát – jegyzi meg az interjúban Zachariach. Ugyanígy járt el Benoy Kumar Sarkar bengáli társadalomtudós, az indiai nacionalizmus vezéralakja, aki együttműködött a nácikkal és lelkesedett Hitlerért. Nem meglepő az sem, hogy a mai hindu nacionalisták, az iszlamisták és persze az orosz kormnyideológusok is átveszik a nyugati baloldali progresszív dekolonizációs narratíváját. Hogy aztán a gyarmati felszabadítás, a nép, a megsértett örökség, az idegen kulturális behatás, a belső áruló és a nemzeti-kulturális újjászületés jelszavát zászlajukra tűzve vezessenek be elnyomó rendszereket. A dekolonizációt támogató nyugati haladó baloldal pedig bagatellizálja a nemzeti felszabadítás és a gyarmati múlttal leszámolás nevében folytatott elnyomást – teszi hozzá Zachariach.

Az interjú végén Zachariach arra figyelmeztet, hogy akik Trumptól várják a dekolonizációs diskurzus visszaszorítását, csalódni fognak. Bár a populista jobboldal élesen bírálja a baloldali dekolonizációs ideológiát, közben maga is gyakran alkalmazza az áldozati, sérelmi politizálást, a kulturális gyarmatosítással szembeni harc és általában az identitáspolitikai morális pánik jelszavait. Csak épp egyes kisebbségekben és a bevándorlókban jelöli meg a nyugati kultúrára és a civilizációra leselkedő gyarmatosító veszélyforrást.