Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720
Nyomtatás

Médiaegyensúly a fejekben

2006. május 16.

Az olvasók annak az újságnak hisznek, amelyiket hitelesnek tartják. És melyiket tartják hitelesnek? Hát azt, amelyikben azt olvassák, amit maguk is gondolnak.

Az olvasók annak az újságnak hisznek, amelyiket hitelesnek tartják. És melyiket tartják hitelesnek? Hát azt, amelyikben azt olvassák, amit maguk is gondolnak.

Richard A. Posner amerikai jogtudós szerint a piaci verseny fokozódásával az újságok nem lesznek kiegyensúlyozottabbak. A törzsközönség megtartása érdekében azok a hírlapok, amelyek nem akarnak átmenni bulvárba, kénytelenek határozottabban állást foglalni. „Nem a mérsékeltek tetszésének elnyerése lesz a fontos, hanem az adott ideológiai szekértáborhoz tartozók megtartása” – idézte a Metazin Posner egyik cikkét.

A University of Chicago két közgazdászprofesszora, Matthew Gentzkow és Jesse M. Shapiro nem nyugodott bele a komor következtetésbe. De ők nem újságcikket írtak, hanem tudományos dolgozatot, teli képletekkel és ábrákkal.

A két közgazdász bonyolult számítások eredményeként arra a következtetésre jut, hogy a média valóban igyekszik megfelelni a nézők és olvasók ízlésének. Ez főleg az olyan témákkal kapcsolatban igaz, amelyekről a lap vagy csatorna törzsközönségének határozott elképzelése van. Az újságok ezekben a kérdésekben inkább kerülik az olyan tudósításokat, amelyek valószínűleg ellentétesek olvasóik meggyőződésével. Az al-Dzsazíra nem feltétlenül azért sugároz Amerika-ellenes műsorokat, mert a szerkesztők utálják az Egyesült Államokat, hanem mert tudják, hogy ezzel nyerhetik el a nézők tetszését.

A hitelesség azonban nem csak annak függvénye, hogy a törzsközönséget megerősítsék meggyőződésében. Ha sok televíziós csatorna és újság van, akkor a tények elferdítésére kisebb a lehetőség. A konkurencia könnyen leleplezi azt a lapot vagy hírcsatornát, amelyik nem csak a saját törzsközönsége ízléséhez igazítja a beszámolókat, hanem a tényeket is elferdíti. Ez történt például a 2004-es amerikai elnökválasztási kampányban, amikor a CBS azt az alaptalan vádat fogalmazta meg Bush elnökkel szemben, hogy a vietnámi háború idején befolyásos szülei közbenjárásának köszönthetően nem kellett bevonulnia katonának.

„A kiélezett verseny az elfogultság csökkenésének irányában hat” – vonja le a következtetést Gentzkow és Shapiro. A baj csak az, hogy az elfogulatlanság nem merül ki a tények ferdítés nélküli ismertetésében.

Maguk a tudós szerzők idézik a példát tanulmányuk elején. A Szaddám-rezsim megdöntése utáni egyik első nagyobb ütközetben, amelyre 2003. december 2-án került sor Szamarra városában, 54 iraki halt meg. A katonai akció tényéről, és az áldozatok számáról mind New York Times, mind a Fox News, mind az al-Dzsazíra beszámolt. De a New York Times „fegyveres összecsapásról” és „iraki áldozatokról” írt. A Fox News „iraki lázadókat” említett. Az al-Dzsazíra „agresszív rajtaütésről” és „civil áldozatokról” beszélt.