Három nagy amerikai telefontársaság átadta a híváslistákat tartalmazó adatbázisát a kormánynak. Sokmilliárd dolláros kártérítési perek várnak rájuk. Ki állja a számlát?

„Nincs jó napjuk a telefontársaságok jogászainak. Szövetségi törvények sokasága védi a telefonálók adatbiztonságát. Az AT&T-nek, a Verizonnak és a Bell Southnak akár ezer dollárt is kell fizetniük minden egyes előfizetőnek, amiért kiszolgáltatták az adataikat. Ha 10 millió amerikai perli őket ezer-ezer dollárra, akkor az tíz milliárdot jelent. Már tolonganak is az ügyvédek, hogy csoportos kereseteket nyújtsanak be” – idéz a New York Times egy jogászprofesszort. S mint a Slate sajtószemléjében olvasható, hasonló szellemben számol be a fejleményekről a Wall Street Journal sajnos csak előfizetők számára hozzáférhető cikke is.

Közben törvényhozók és jogvédő szervezetek is nekiláttak, hogy a végére járjanak az ügynek. A jogi helyzet azonban nem egyszerű.

A telefonbeszélgetések tartalmának titkosságát senki sem vonja kétségbe. Az sem kétséges, hogy egyes gyanúsítottak hívásainak jegyzékét – vagyis azt, hogy kit hívtak, illetve ki hívta őket – megfelelő felhatalmazás esetén ki lehet szolgáltatni a nyomozó hatóságnak. Most azonban sokkal többről van szó. A kormány az összes hívás sok évre visszanyúló adatait szerezte meg a telefontársaságoktól.

A CNet News kérdés-válasz formában világítja meg a jogi és technikai összefüggéseket a laikus olvasónak: Magyarázatok a National Security Agency adatbányászatához.

Kérdés: Most, hogy az NSA megkapta ezt a töméntelenül sok adatot, mit csinál vele?

Válasz: Mint mondani szokás, bányászik az adatokban. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy számítógépes program segítségével vizsgálnak át nagy mennyiségű adatot, abban a reményben, hogy korábban ismeretlen információhoz jutnak.

Kérdés: Törvénysértő-e az NSA által végzett adatbányászás?

Válasz: Attól függ, kinek teszik fel a kérdést. Akik a korábbi lehallgatási ügyekben megengedő álláspontra helyezkedtek, többnyire azt mondják, hogy az adatbányászattal sincs probléma. Orin Kerr, az Igazságügyi Minisztérium volt államügyésze például úgy véli, hogy az adatbányászat nem sérti a Negyedik Alkotmánykiegészítést, amely a hatóságoknak megtiltja az indokolatlan kutatást, jóllehet a telefontársaságok valószínűleg megsértették a tárolt adatok védelméről szóló törvényt. Jim Harper, a szabadpiac-párti Cato Institute munkatársa szerint viszont az adatbányászat sérti a Negyedik Alkotmánykiegészítést.

Kérdés: Mi a helyzet az internettel? Az e-mailekkel és az internetes telefonálással?

Válasz: Az Egyesült Államok internet forgalmának legnagyobb részét a Verizonhoz hasonló nagy cégek néhány továbbító központja bonyolítja. James Bamfordnak az Atlantic Monthly áprilisi számában megjelent cikke szerint – A Nagy Testvér hallgatódzik – az NSA-nak bejárása van ezekbe a továbbító központokba. Ráadásul a Szövetségi Hírközlési Hatóság (FCC) elrendelte, hogy a szélessávú internetszolgáltatóknak saját költségükön az elektronikus megfigyelést lehetővé tevő „hátsó ajtót” kell építeniük a rendszerükbe. A washingtoni szövetségi fellebbviteli bíróság a múlt héten kezdte tárgyalni a rendelet ellen benyújtott panaszt.

A Nagy Testvér tehát egyelőre figyel, sőt a megfigyelés költségeinek egy részét a magáncégekkel fizetteti. De ha a cégek milliárdos kártérítést lesznek kénytelenek fizetni miatta, akkor majd minden bizonnyal megpróbálják visszaszerezni a pénzüket.