Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720
Nyomtatás

Konzervatív dadus állam

2006. május 18.

Az amerikai jobboldal adócsökkentéssel igyekszik serkenteni a gazdasági növekedést. A liberálisok viszont a gazdagoknak juttatott támogatásnak tartják az adócsökkentést.

Az amerikai jobboldal adócsökkentéssel igyekszik serkenteni a gazdasági növekedést. A liberálisok viszont a gazdagoknak juttatott támogatásnak tartják az adócsökkentést.

Bush elnök szerdán aláírta a 2003-ban átmenetinek szánt adócsökkentések újabb két évre történő meghosszabbítását. Az elfogadott törvény egyik legfontosabb pontja a pénz- és tőkepiaci befektetések nyereségének kedvezményes adózását biztosítja.

A demokraták többsége ellenezte a javaslatot, mondván, csak a gazdagok járnak jól vele. Kimutatások szerint a 20 000 dollárnál kevesebbet keresők évi 2 dollárt takarítanak meg, míg az 1 millió dolláros jövedelműeknek átlagosan több mint 40 000 dollárral marad több.

„Miközben egyszerű munkásemberek tízmilliói 25 százalékos adót fizetnek, a republikánusok azt szeretnék, ha Bill Gates, és a hasonló milliárdosok csak 15 százalékot adóznának” – olvassuk A TomPaine.com liberális webmagazinban.

A cikk szerzője Bean Baker közgazdász, a Center for Economic and Policy Research igazgatója. Konzervatív dadus állam című legújabb könyvében azt igyekszik bizonyítani, hogy a retorikájában kis állam párti jobboldal valójában egyáltalán nem ellensége az állami szerepvállalásnak. A könyv alcíme: Hogyan segít a kormány a gazdagoknak, hogy még gazdagabbak lehessenek.

„Az amerikai politikai vitákat legtöbben a szabad piac spontán működésében hívő konzervatívok, és a jólét érdekében kormányzati beavatkozást sürgető liberálisok közötti összecsapásnak gondolják. Valójában azonban a konzervatívok éppúgy hívei az állami beavatkozásnak, mint a liberálisok. A különbség abban mutatkozik meg, hogy milyen célból akarják a kormányzati beavatkozást – olvassuk a könyv bevezetőjében. – A konzervatívok az állami szerepvállalással azt szeretnék elérni, hogy a szegényektől a gazdagokhoz áramoljon a pénz. A konzervatívoknak nem általában a nagy állammal van bajuk, hanem a gazdagok pénzét a szegényeknek juttató jóléti programokkal. Az ellen nincs kifogásuk, ha az állam a gazdagokat segíti.”

A könyv egyes fejezetei ezt a tételt igazolják. Baker szerint a bevándorlási szabályoktól kezdve a kereskedelmi megállapodásokon át a szabadalmakig minden a gazdagok érdekét szolgálja.

Az adócsökkentésről is hasonló véleményen van. „A republikánusok arra hivatkoznak, hogy a tőkejövedelmek megadóztatása kettős adózás, és ezért erkölcsileg elfogadhatatlan. Azt is hozzáteszik, hogy a gazdaság szempontjából is káros. De egyik érv sem állja meg a helyét.”

Ami a kettős adózást illeti, minden jövedelem után kötelesek vagyunk adót fizetni. Nem csak a részvények árfolyamnyeresége után, hanem az ingatlan eladásából származó jövedelem, és minden egyéb bevétel után is. Baker szerint a „kettős adózás” valójában csak ügyes retorikai fordulat, amit pont annyira kell komolyan venni, mint a „haláladó” jelszavát.

Az sem igaz, hogy csak adócsökkentéssel lehet serkenteni a gazdaságot. Ha a cél a megtakarítások ösztönzése, akkor éppenséggel a szegények adóját is lehetne csökkenteni. Ráadásul nincs rá garancia, hogy az adócsökkentéssel együtt jár a megtakarítások növekedése, és a befektetési kedv élénkülése. Miközben ma az Egyesült Államokban alacsonyabbak az adók, mint valaha, 2005-ben a megtakarítások a nagy gazdasági világválság óta először csökkentek.

„Az adócsökkentéssel kapcsolatos vita valójában nem közgazdasági természetű, hanem a kormányzásról alkotott különböző felfogások – vonja le a következtetést Baker. – Az adócsökkentés hívei az államot konzervatív dadus államnak tekintik, amelynek a gazdagok támogatása a feladata.”