A „fejlett ipari demokráciákból” álló G8 csoport csúcstalálkozóját Szentpétervár látja vendégül. Hogyan lehet a demokráciának aligha nevezhető Oroszország a házigazda?

Az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, Kanada, Németország, Olaszország és Oroszország alkotta Nyolcak Csoportja (Group of Eight – G8) ez évi csúcstalálkozóját Oroszországban tartják.

A G8 története a hetvenes évek közepére nyúlik vissza. Az eredetileg hat tagból álló csoporthoz 1976-ban csatlakozott Kanada. Oroszország 1997-ben lett teljes jogú tagja a – hivatalos meghatározás szerint – „fejlett ipari demokráciákból” álló csoportnak. Felvételét Clinton elnök és Tony Blair kezdeményezte, akik ezzel akarták honorálni az akkori orosz elnök, Borisz Jelcin politikáját – különös tekintettel a gazdasági reformokra, és arra, hogy Oroszország nem támasztott nehézségeket a NATO keleti kiterjesztésével kapcsolatban. De már akkor felmerült, hogy Oroszország nem tekinthető „fejlett demokráciának”.

A G8 mostani, szentpétervári csúcstalálkozójától nem várnak különösebb eredményt a megfigyelők. Inkább arra kíváncsiak, hogy „mi derül ki a Nyugat és Oroszország viszonyáról” – állapítja meg Paul Reynolds, a BBC külpolitikai szemleírója. Ezt a viszonyt ugyanis súlyos problémák terhelik.

Jogos aggodalmat kelt a G8 többi tagjában, hogy Putyin elnök rezsimje mindinkább diktatórikus jelleget ölt. Csecsenföldön lábbal tiporják az emberi jogokat. A kormány korlátozza a civil szervezetek működését. Az elnök parancsára erőszakosan beavatkoznak a kialakult tulajdonviszonyokba. Az olaj- és gázvezetékek fejlesztését, az energiaszállítást politikai zsarolás eszközéül használják. Oroszország nacionalista, sőt imperialista politikát folytat.

A csúcstalálkozó előtt minden eddiginél élesebben vetődött föl, hogy Oroszországnak nincs helye a fejlett demokráciák klubjában. Garri Kaszparov korábbi sakkvilágbajnok lefasisztázta Putyin elnököt, és a G8 szentpétervári csúcstalálkozóját az 1936-os Berlini Olimpiához hasonlította, amelynek engedélyezésével a megalkuvó nyugati hatalmak szentesítették a náci hatalomátvételt.

Különös felháborodást váltott ki, hogy a Rosznyeft részvényeit épp a csúcstalálkozó előestéjén vezetik be a londoni tőzsdére. Ezt az állami energetikai céget a munkatáborra ítélt olajmágnás, Mihail Hodorkovszkij ellenőrzése alatt álló Jukosz elkobzott vagyonából építették fel.

Hodorkovszkij ügyvédjén keresztül arra figyelmeztette a vevőket, hogy „államilag szentesített lopásból” származó javak kerülnek a piacra. Soros György szintén lopott holmit emleget.

Anne Applebaum, a Washington Post és a Spectator kolumnistája is kikelt magából. „Már-már komikus az a nyíltság, ahogyan ez a különös cég bemutatkozik a Londoni Tőzsdén – írja a Spectatorben. – A Rosznyeft pár héttel ezelőtt kibocsátott prospektusa meglepő figyelmeztetéseket tartalmaz. Ilyesmivel ritkán találkozunk azokban az éteri régiókban, amelyekben a Goldman Sachs és a többi, az ügyletet fapofával bonyolító befektetési bank mozog. ’A bűnözés és korrupció rossz üzleti légkört teremthet Oroszországban’ – olvassuk a prospektusban. A Rosznyeft azt sem rejti véka alá, hogy a céget ’kormánytisztviselők vezetik, akiknek az érdekei nem szükségképpen esnek egybe a részvényesek érdekeivel’. Magyarul: Ha az orosz kormány lelép a pénzetekkel, ahogy a Jukosz befektetőinek pénzével tette, nem mondhatjátok, hogy nem figyelmeztettünk benneteket.”

„A Rosznyeft részvényeinek tőzsdei bevezetése Londonban precedenst teremt – folytatja Applebaum. – Azt jelenti, hogy olyan cégeket is befogad a nemzetközi pénzügyi elit – feltéve, ha elég gazdagok –, amelyek törvénysértő módon tettek szert vagyonukra. De ezen nincs mit csodálkozni, hiszen az árusítás megkezdésének másnapján Tony Blair miniszterelnök, George W. Bush elnök, továbbá Franciaország, Japán, Kanada, Németország és Olaszország vezetői találkozni fognak Putyin elnökkel. Vagyis tekintélyuralmi rendszereket is befogad a nemzetközi politikai elit – feltéve, ha elég gazdagok.”