Az amerikai konzervatívok előszeretettel neveznek ki sikeres gazdasági vezetőket kormányzati pozícióba. Pedig egy vállalat menedzselése kevéssé hasonlít az állam igazgatásához.

A business schoolok a huszadik század elején jöttek divatba. A sikeres amatőrök mellett szükség volt felsőfokon képzett menedzserekre is, akik képesek megbirkózni az egyre bonyolultabbá váló üzletvezetési feladatokkal – értenek a könyveléshez, tisztában vannak a hatósági előírásokkal és a jogszabályokkal, és ki tudják választani a megfelelő beosztottakat. A business schoolok akkoriban még súlyt fektettek arra is, hogy erényes menedzsereket képezzenek – olvassuk Charles R. Kesler cikkét a Los Angeles Timesban.

„Mára elhalványultak az erkölcsi szempontok, helyettük inkább a hatékonyság és a vezetési módszerek tanulmányozása került előtérbe” – írja Kesler. Ma is elvárnak ugyan bizonyos jellemtulajdonságokat a gazdasági vezetőktől, de ezek alig hasonlítanak a régimódi megbízhatósághoz és becsületességhez. „A modern menedzsmentben a főnök legfontosabb feladata a döntéshozás. A főmenedzser meghallgatja ugyan a tanácsadókat, de aztán ő mondja ki a végső szót. Döntését nem kell megindokolnia, és azt nem is kell mindenkinek megértenie. Csak az a fontos, hogy kellőképpen határozottnak mutatkozzon.”

Az amerikai konzervatívok előszeretettel neveznek ki sikeres gazdasági vezetőket kormányzati pozícióba, abban a reményben, hogy azok majd a politikában is megállják a helyüket. Erre azonban nincs garancia – véli Kesler. Egy vállalat vezetése kevéssé hasonlít az állam igazgatásához.

Egy üzletembert nem népszavazással választanak, és mandátuma nem meghatározott időre szól. Ellentétben egy vezérigazgatóval, a politikus keze nagyon meg van kötve; még egy miniszter sem rúghat ki bárkit, akit nem szível. És a politikusok nem csak a hatékonyságot tartják szem előtt. Nem lehet pusztán menedzsment szempontok alapján eldönteni, hogy éppen az alacsonyabb adó vagy a költségvetési egyensúly megteremtése szolgálja-e a közérdeket.

„A legnagyobb különbség az, hogy a politikában egyszerre több szempontot kell tekintetbe venni. A konszenzus, biztonság, szabadság, jólét, igazságosság, erény egymással sokszor ellentétes elveit kell érvényesíteni, ami üzleti szemlélet segítségével nem lehetséges.”

Kesler példával is alátámasztja elméletét. „George W. Bush az első amerikai elnök, aki business schoolban végzett. Az viszont igencsak kérdéses, hogy az üzletvezetés terén szerzett ismeretek mennyire segítették a kormányzásban. Kevéssé valószínű, hogy a legközelebbi osztálytalálkozón eldicsekszik majd volt diáktársainak az iraki zűrzavarral, és a Katrina hurrikán utáni káosszal.”