A szélsőjobb bejutott a mecklenburgi tartományi gyűlésbe. Képviselői nem bőrfejűek, hanem jólfésült polgárok. A náci és a kommunista rezsim vívmányait sírják vissza a söröskrigli mellett.
A mecklenburg-elő-pomerániai tartományi választásokon több mint hét százalékot ért el a magát röviden „a nemzetinek” nevező szélsőjobboldali NPD, a Németország Nemzetidemokratikus Pártja. Ezzel Szászország után a második tartományban vált parlamenti párttá, ami növeli annak az esélyét, hogy legközelebb a Szövetségi Gyűlésbe is bejusson.
„Miért szavaznak az emberek az NPD-re? – kérdezgette egy rádióriporter a mecklenburgiakat. ’Miért ne? Az is olyan párt, mint a többi.’ Ez a válasz többet árul el a helyzetről, mint a szakértők okos elemzései, és a politikusok nyilatkozatai. Az is csak egy párt… A válasz azt bizonyítja, hogy az ország egyes vidékein normálisnak számít az NPD működése. Ami a régi nagy pártok szegénységi bizonyítványa” – olvassuk a Frankfurter Rundschauban.
„A szélsőjobbosok élén nem egy szkinhed vonul be a schwerini parlamentbe, hanem Udo Pastörs, a Lübtheen városkából való ékszerész.” Pastörs elegáns öltönyt visel, nem bomberdzsekit. Tagadja, hogy olyasmit mondott volna, hogy „sajnos ezer évben csak egyszer születik egy Hitler”. De úgy véli, hogy aki „értékmentesen” ítélkezik, annak „el kell ismernie, hogy mind a náci, mind a kelet-német rezsimnek jelentős vívmányai voltak”. Hozzáteszi, ha pusztán ettől neonáci valaki, akkor ő szívesen veszi az elnevezést.
„Az olyan középosztálybeli emberek, mint Pastörs – folytatja cikkét Stephan Hebel a Frankfurter Rundschauban – rendes körülmények között a társadalmi élet oszlopának számítanak. Derék polgárok, akik valamilyen egylethez csatlakoznak, vagy résztvesznek a politikában, hogy aztán este a törzsasztal mellett egymásnak panaszkodjanak: semmi sem javul, egyre drágább lesz minden; a fiatalok féktelenek, mert nem kapnak elég szigorú nevelést; lassan az ember már nem mer éjszaka egyedül kimenni az utcára.”
„Sajnos nem is olyan nehéz elképzelni, hogyan került az NPD-s Pastörs a rivaldafénybe. Nacionalista, rasszista és tekintélyelvű gondolatait apró adagokban adta be a többieknek, mindig épp annyit, amennyi megfelelt a frusztrációjuknak. A Lübtheenhez hasonló kisvárosokban sem hülyék az emberek. De már régóta nem csak a szegények és a munkanélküliek vágynak egy olyan hangra, amely másféle választ ad a jövővel kapcsolatos aggodalmaikra, mint az egymással huzakodó schwerini és berlini politikusok.”
„Ki vette a fáradságot a schwerini és berlini ’győztesek’ közül (Mecklenburg-Elő-Pomerániában a szocdemek a szavazatok 30 százalékát szerezték meg, a kereszténydemokraták 29 százalékot), hogy elmenjen a Lütheenhez hasonló helyekre, és megpróbálja kideríteni, hogyan sikerülhetett a szalonnáciknak úgy beállítaniuk magukat az emberek előtt, mint akik egyedül képesek odafigyelni a bajaikra és kívánságaikra?” – teszi fel a szónoki kérdést a Frankfurter Rundschau újságírója.
Kurt Beck, az SPD elnöke inkább „azt magyarázza kritikusainak, hogy még most sem értik a reformok igazi értelmét”, más szocialista vezetők meg azon törik a fejüket, hogy nem kellene-e megint kísérletet tenni az NPD betiltására.
A Szövetségi Köztársaság alkotmánya lehetővé teszi, hogy a karlsruhei alkotmánybíróság betiltsa az olyan pártokat, amelyeknek a működése „céljaikból vagy tagjaik magatartásából megállapíthatóan arra irányul, hogy aláássák vagy felszámolják a liberális demokratikus rendet”.
Eddig két ilyen ítélet született. 1952-ben egy náci utódpártot tiltottak be, 1956-ban pedig a Német Kommunista Pártot. 2003-ban egyszer már betiltási eljárás indult az NPD ellen is. Az eljárást megszüntették, de nem azért, mert nem találták eléggé nácinak „a nemzetieket”, hanem azért, mert a párt több vezetőjéről kiderült, hogy a német elhárítás beépült ügynöke. Őket nem akarták leleplezni, és azt sem tudta a bíróság megítélni, hogy a párt mely döntéseit kezdeményezték a beépült ügynökök azzal a szándékkal, hogy így majd könnyebb lesz betiltatni a pártot.
Ha a „győztesek” most a betiltás útját választanák, már biztosan sikerülne olyan neonáci vezéreket találniuk, akik nem dolgoznak az elhárításnak. Egyre több van belőlük.