A gazdagok betegségei a szegény országokat sem kímélik. Csak éppen még súlyosabb áldozatokat szednek lakóik soraiban.

„A szegény és közepes jövedelmű országokban már ma is a krónikus betegségek okozzák a legtöbb bajt. Mégis a fertőző betegségekre fordítják a legnagyobb figyelmet, s ezzel tovább súlyosbítják a jövő nemzedékek terheit” – írja szerkesztőségi elemzésében az Economist.

Sokan azt hiszik, hogy a szegény országok lakosságát kizárólag a fertőző betegségek tizedelik, a fejlettekét pedig az életmódfüggő bajok: a szívbetegség, a rák és a cukorbaj. Holott mára a krónikus betegségek a fejlődő országok legsúlyosabb egészségügyi problémájává léptek elő.

2005-ben kétszer annyian haltak meg a Földön krónikus betegségekben, mint ragályos megbetegedések következtében. A rák önmagában is több áldozatot szedett, mint a malária, a TBC és az AIDS együttvéve, de még így is kevesebbet, mint a szívbetegségek.

A közepes jövedelmű országok szegényebbjében ugyanazokkal a halálokokkal találkozunk, mint a fejlett országokban. Kínában, Egyiptomban, Jamaikában vagy Sri Lankán egyaránt a krónikus betegségek okozzák az elhalálozások négyötödét. Az a különbség, hogy a krónikus betegségek sokkal nagyobb százalékban ölnek a szegényebb országokban, mint a gazdagabbakban.

A fejlettebb északon egy nemzedéknyi idő alatt megfeleződött a szívbetegségek halálozási arányszáma. A szegényebb országokban nem. Kínában százezer lakos közül háromszor-négyszer annyian halnak meg szív- és érrendszeri betegségekben, mint a nyugati államokban. De a szerencsésebb fejlődő országokban, például Brazíliában is kétszer annyian. Afrika az egyetlen földrész, ahol ma is több áldozatot szednek a ragályok, mint a krónikus betegségek, de előrejelzések szerint ez sem marad így sokáig.

A szegény országok lakói hamarabb kapják meg a krónikus betegségeket, mint a gazdagabbakéi. Ezért hosszabb időn át szenvednek a betegségtől, és ez nagy gazdasági terhet jelent a családnak. 2005-ben a „jóléti betegségekre” visszavezethető haláleseteknek csak egyötödét jegyezték fel jómódú országokban. Ma a civilizációs betegségek a fejlődő világban okoznak több szenvedést.

Hogy miért sebezhetőbbek a szegényebb országok? Először is, mert a legszegényebbekben negyven év alatt 47 évről 63-ra nőtt a születéskor várható élettartam, vagyis elég hosszú az élet ahhoz, hogy sokan betegedjenek meg. Másodszor is, a szegényebb országok lakói sokkal többet dohányoznak, és egészségtelenebbül étkeznek, mint a gazdagokéi. Jövedelmük 6%-át költik dohányra, és közben egyre többen túlsúlyosak.

Ennek ellenére a szegény országok és az ENSZ is a ragályos betegségek leküzdésére összpontosít. Talán, mert ezen a téren könnyebb eredményt elérni. Egy embert egyetlen védőoltással meg lehet óvni. A szívbaj és a cukorbaj leküzdéséhez viszont életmódot kell változtatni, a gyógyításra pedig irdatlan összegeket kell költeni. Ráadásul a gyógyítás rendszerint nem azt jelenti, hogy az illető megmenekül, hanem hogy tíz évvel később hal meg.

A nyugati országok példája azonban azt mutatja, hogy a krónikus betegségek leküzdésében is látványos eredmények érhetők el. Ha már a betegségeket átvette a fejlődő világ, érdemes lenne átvenni a gyógymódokat is.